Flores - Komodo (első rész)

Kicsi koromtól vágytam barangolni egzotikus tájakon, és most egy újabb álmom vált valóra. Meglátogattam Flores-t, és Komodo-t!

Az egész egy véletlennel kezdődött. Ombak Putih (tavalyi Lombok túra) ismét vendégek nélkül futott volna vissza Flores-ről - ha mi nem vagyunk, és nem foglaljuk be a hajót 20-an (itt élő külföldiek) önköltségen. De mi megtettük, szóval mienk volt a hajó!

De előtte el kellett valahogy jutni Flores-re.Hosszas keresgélés után eljutottunk a Pelita légitársaságig. Egy kis elemzés róluk itt »

Irány a reptér, és indulás! Természetesen (hiszen Indonéziában vagyunk) a gép késik egy olyan 30 percet, de ezt a Balihoz szokott kis csapatunk meg sem érzi. Normál munkamenet Balin. Ennyi. Megszoksz, vagy megszöksz. Képek a repülőútról itt »

Egy érdekes történet közben. Elfelejtettem hogy a táskámban ott van egy igencsak izmos bicska. Olyan kommandós típus, becsukható (1* - aki ismeri a márkát). Szóval kétszer átvilágították a csomagomat, de senkinek nem tűnt fel. Innentől akár bármelyik nemzetközi gépre is felszállhatnék, és eltéríthetném őket mondjuk Csád-ba vagy Szudán-ba ;-)

A "sziget szökdécselés" jól ment, első megálló Labuanbajo (akinek megvan az Encarta, az megtalálja ugyanezt a nevet Sulawesi szigetén, de most arról beszélünk ami Flores-en van). Onnan egy kis pihi után irány Ende, mely neve ellenére nem a világ végén van (csak közel hozzá). Ende meglepetés - ismét! Egy bizottság fogadott minket! Csak úgy egyszerűen kisasolták a srácok hogy jövünk, és köszöntöttek. Amikor a terület kormányzója (?!) beszédbe kezdett, akkor nem értettük hogy most akkor le vagyunk tartóztatva, vagy egyszerűen örülnek nekünk.. Kiderült, annyira örültek - mivel mi voltunk az első csoport náluk ebben az évben - hogy a kormányzó maga fogadott minket! (Misa félre: nagy megkönnyebbülés, balra el a WC irányába).

Ha érdekel egy kicsit Indonézia, akkor klikk ide »

Béreltünk 5(!) Kijang-ot (olyan félig terepjáró személyautó, Toyota, de nagyon kedves darab!). Úgy néztünk ki mint ha mondjuk maga Megawati Sukarnoputri utazott volna Ende-be :-) Először azonban irány a piac. Mert enni kell, és Flores nem az a hely ahol az ember csak úgy bemegy az étterembe és kér egy vínersniccelt! A Piac maga egy esettanulmány. Aki nem dolgozik - mert nem akar vagy nincs mit - az ott van. Sok ember, érdekes, mert itt történnek dolgok, és most is valami fehér emberek jöttek, most akkor jó drágán adunk mindent :-) !

A piac megér egy misét. Képek itt »

Csirkét nem kaptunk, szóval marad a tészta zöldségekkel. Majd kiderül. Rövid utacska (2 óra) Moni nevű kis faluba, mely a híres vulkántavak alatt van. Érdekes szállás, de nagyon kellemes. Attól eltekintve hogy az eső esik ezerrel. Kis tavak és folyók alakulnak gyorsan, és mivel nincs mit tenni, szóval elmegyünk megkeresni a helyi "hőforrást". A legjobb hely a helyiek szerint fürdésre (a szálláson a víz erősen és gyanúsan barna, szóval fürdés ott kihagyva). Marad a hőforrás. Elvittek minket egy kedves kis rizsföld mellé, és azt mondták kövessük a hangokat, ott vannak mások is! Vaksötét, eső, és a rizstáblák közötti 10cm-es kis nyomon (néha egy-egy csusszanás, nyakig sárban), és megtaláltuk! Két helyi ott fürdik, nyakig a vízben. Hurrá! Csobb, és meglepetés: a víz összesen olyan 20cm mély. Hát ennyit a hőforrásról. De legalább meleg :-)

Közben azon gondolkodunk hogy jó is hogy nincs fény. Ki tudja mi van a vízben. Történetek indulnak, kezdődnek a piócáktól, de a vége már durva, a kampósfejű féregig, ami a bőr alá küzdi magát, és meg tud nőni az emberben akár több méteresre is - anélkül hogy észrevennénk. Aha. Ezért mondják a Balinézek hogy mosott lábbal menjen az ember az ágyba! (ugyanis nappal csak megkapaszkodik, idő kell neki hogy a bőr alá kerüljön). Ja, és gyógyszer nincs, az orvosok keresnek egy helyet ahol a bőrhöz közel van, nyissz, és egy darab fára feltekerik, és naponta húznak rajta egy kicsit. Laza pár hónap alatt kinn is van.bbbbrrrrrrrr! Na, indulás vissza. Már tiszták is vagyunk! Egy percig, mert a visszaúton nyakig sár lesz mindenki. hihi. Ezért nem látni szépen mosdott gyerekeket a környéken!

 

Este vacsi. Az egyik csapattag séf, és egy huszárvágással átvesszük a hatalmat a konyhában. (ez egy étterem, de nem mernek ellentmondani). Pasta zöldségekkel, sok sör a menü. Na akkor pihi, reggel 6-kor indulás Kelimutu tavaihoz. A reggeli majd a hegymászás után!

Kelimutu »

Komodo »

Bali, 2003 Január 25.

<< vissza