Nemsokára bemutatják a legújabb Hollywood-i sikerfilmet amiben egy vérszomjas de pengeéles ésszel megáldott cápa átveri az összes tudóst, és széttrancsíroz mindenkit. De a végén a főhős egy bombával vagy egy vízalatti villanyvezetékkel kinyírja a szemetet....

:-(

Ennyit a tudatlan sztereotípiákról. A legtöbb ember annyit tud ezekről a lényekről amit ezekben a buta filmekben látott. Ennél azonban egy kicsit egyszerűbb, de egyben bonyolultabb is a helyzet.

Amikor valakinek elárulom hogy búvárkodom, az első kérdés a cápákra vonatkozik:
- Nem félsz a cápáktól?
A válasz mindig ugyanaz:
- Nem, miért, félnem kéne? A cápák vadállatok, ragadozók. Ennek megfelelően veszélyesek lehetnek az emberre. Az ember pedig veszélyes a cápákra...

 

Veszélyes a cápa az emberre? A válasz egyértelmű igen. A valószínűsége azonban sokkal kisebb mint egy autóbalesetnek, vagy éppen annak, hogy egy üdítőautomata ránk borul és agyonüt. Egy pár tény: 1990 és 1997 között évente átlagosan 9 (azaz kilenc!) esetben támadtak meg cápák búvárt. Összesen két halálos áldozat volt közötte.Figyelembe véve, hogy évente sokmillió merülést hajtunk végre, ez a szám igen alacsony.

(forrás: Rodale's Scubadiving, March 2000)

A rajzon: Ne edd meg a hátán a keményet, fingani fogsz tőle!

Mit kell tenni ha a cápa támad? Nem mindegy milyen cápáról van szó. Az igazán veszélyes cápák ( nagy fehér cápa, vagy a tigriscápa) nem sokat teketóriáznak. Annak az esélye, hogy ezekkel futunk össze statisztikailag nulla. Más cápák - mondjuk a szirti cápa - nagyon óvatosak. Egyértelmű jeleket adnak, hogy valami történik. Egyre kisebb körökben úsznak körbe, hirtelen mozdulatokkal jelzi, hogy valami zavarja. Ha a közelbe ér, megpróbálja áldozatát megsúrolni. Ilyenkor érdemes a cápa alá süllyedni, és mozdulatlanul egy korall mellé simulni. Nagy esélye van annak, hogy elveszít, hiszen lefelé nem lát jól.Ha túl közel úszik, egy eszközzel (mondjuk a fényképezőgéppel) orrba kell vágni, vagy esetleg a reduktort kivéve a vízbe kiáltani. Az orrbavágásnál vigyázz! Csak kesztyűs kézzel tedd, mert a bőrük igen érdes, és ha felsért, a vér még agresszívabbá teheti az állatot.

Tudom, van aki mosolyog azon amit leírtam. A cápa ragadozó, de nem hülye. Ha valami veszélyesnek tűnik (hangos, vagy támad), legtöbbször visszakozik, és elúszik. Egy ismerősöm úgy jellemezte a cápákat, hogy rendőrök, a vizek őrzői. Kiszúrják a gyengéket vagy sérülteket, vagyis a természetes szelekció segítői. Fontos részei az ökoszisztémának. Több alkalommal találkoztam cápával a víz alatt, de szinte minden alkalommal szégyenlősen elúsztak. Egy esetben (Bali szigetén) egy cápabarlangban merültünk, ahol az áramlás miatt a fehérpöttyös szirti cápák nappal pihentek. (Úszniuk kell, mert különben megfulladnának. Ezért szeretik az olyan helyeket, ahol jár a víz, és egy helyben pihenve is elég oxigénhez jutnak) Megdöbbentő élmény volt alig kéznyújtásnyira lenni ezektől a csodálatos lényektől. Egyetlen támadó mozdulatot sem tettek.

Egy másik érdekes élményem Mexikóban történt. Éjszakai merülésen egy szirt alatt egy dajkacápára lettem figyelmes. Le akartam fotózni, de sehogyan sem sikerült (nem látszott az egész állat). Egy kicsit kacérkodtam a gondolattal, hogy itt a nagy alkalom, megharaphatok egy cápát, de tetettem róla. Egyszerűen megsimogattam. Valóban érdes a bőre :-) Lassan úszott el, valószínűleg tele volt a hasa, és megzavartam pihenésében.

A cápák izgalmasabb lények minthogy féljünk, vagy éppen félelemből kiirtsuk őket. A támadások leggyakoribb oka nem az, hogy szeretik az emberhúst. Sokkal egyszerűbb. Egy szörflécen úszó vagy egy "esetlenül" kapálódzó ember hasonlít a cápa természetes táplálékához a fókabébihez. Legtöbbször azonban emberi figyelmetlenség az ok: szabadtüdős vadász aki a vérző áldozatot az övére akasztja, vagy egy sebesült ember a vízben.

Egy pár érdekes tény a cápákról >>

Egy pár fotó cápákról >> 1 2 3 4