www.ScubaDiving.hu

Fotók a nagy kék óceánokból
Bali - az Istenek szigete
Barátok Közt
csak úgy
Ketyerék
Amit tudni akartál, de sosem merted megkérdezni...
CP950, 990
Emlékek a múltból
ADRENALIN!!!!!!!
Hideg vízben is van élet!
hihi
Hírek Baliról!
De csak ha dícsérsz! :-))

2002 október 12. éjjel 23:30

 

13-a eddig nem volt szerencsétlen nap számomra. De ebben az évben október 13-át szívesen kihagytam volna... Reggel egy telefonhívásra ébredtem, a kollegám üzent hogy nézzem meg a CNN weboldalát.

Nem hittem a szememnek. Bomba robbant Balin???

Igen. Éjjel 23:15 körül robbant az első, az amerikai konzulátus előtt. Kb 15 perccel később további kettő a Sari Club közelében és előtt. Amikor a második bomba felrobbant, a Sari-ban levő vendégek nagy része az utcára tódult, és a nagyobbik (harmadik) bomba (egy autóba rejtve) közöttük robbant... A szomorú végeredmény majdnem 200 halott, és 300 feletti sérült. A televízió cenzúrázatlan felvételeket közölt aznap este. Felismerhetetlenségig összeégett emberi testek, a földdel egyenlővé tett házak...

Másnap a Jakarta Post a következő címmel hozta le a címlapon az eseményt: Innocence lost. (vagyis az ártatlanság elvesztve).

Innentől Bali mint turistattrakció egy darabig nem játszik. Akik lemészároltak 200 embert elérték céljukat. És a szomorú értelmetlen halálesetek mellett több százezer ember fogja elveszteni az állását. Halottak akik csak egyszerűen egy jót akartak bulizni, állástalanok akik életüket békében és szeretetben töltik, és az erőszakot csak hírből ismerik...

Ki tudja milyen beteg elme szülte a gondolatot. Remélem megbűnhődik érte. De a legrosszabb a tehetetlenség, hogy semmit sem tehetek ellene. Visszacsinálni nem lehet, a horror emléke és a szomorúság maradt...

Szerencs a szerencsétlenségben hogy sem vendégeink sem munkatársaim nem voltak veszélyben. Egy kollegám 200m-re volt a robbanástól, egy közeli étteremben vacsorázott a barátaival. Még másnap is sokkos állapotban volt. Látta a sebesülteket, halottakat, a menekülő embereket. Szörnyű lehetett.

egy békés utcaképAzonban egy szó a médiáról, és a híradások hatásairól. A média felelőssége, hogy a tényeket közölje, megmutassa mi történt. Esetleg magyarázzon. De nem az, hogy felfújja a dolgokat. Az erős versenyben egyértelmű hogy az nyer aki a legérdekesebbet, legtöbb képet vagy éppen a legfélelmetesebb képet mutatja. A világot bejárták a hírek, miszerint a turisták pánikban menekülnek Baliról, exodus-t emlegettek. Nos, amikor hétfőn (a bomba szombaton robbant) a repülőtérre kimentem, én nyomát sem láttam a pániknak, a menekülő embereknek. Forgatócsoportok megpróbálták a normál forgalmat úgy filmezni hogy kétségbeesett menekülő tömegnek tűnjön. Vajon megfordult ezeknek az embereknek a fejében hogy amit tesznek, az lehetségesen újabb és újabb 100 és 100 családnak a jövőjét veszélyezteti, állásokat szüntet meg? Valószínűleg nem. Pedig az újságíró iskolában ezt is tanítani kellene... Az események felidézése, újabb "szörnyűséges" hírek azt az érzetet keltik mintha a helyzet egyre rosszabb lenne. Megtörtént, ezt nem kell letagadni. De mi lesz ezután? Az újságírók és turisták hazamennek, otthon elfeledik ami történt, reggel van kávé, elmennek hétvégén bulizni, és elutaznak máshová szabadságra. A balinéz embereknek ez a lehetőség nem adatott meg. Ők a napi egy tál ételért, betegség esetén a gyógyszerért vagy éppen a tiszta vízért imádkoznak, és nem lesz meg mindenkinek.... Először azok miatt akik ezt tették, utána pedig azokért akik felelősségtudat nélkül próbáltak további híreket csinálni.

Hogy mi lesz azután? A turisták elmaradnak egy darabig az biztos. Gazdaságilag Bali elindul lefelé. De ez már senkit nem fog érdekelni. Egy sziget és békés, békeszerető lakói újabb csapást próbálnak túlélni. Az ázsiai gazdasági válság, majd 09.11, és most a terror. Szenvedtek eleget, és úgy tűnik nincs vége.

Akik tették, biztosan nézik a televíziót és olvassák a híreket a net-en, újságokban. És mosolyognak. Mert elérték céljukat. Megmutatták hogy a világ nem biztonságos hely többé. Félelemmel harcolnak, nem csak bombákkal. Megölnek 200 embert, de félelemben tartanak milliókat. És mi asszisztálunk nekik. Választásunkkal, hogy innentől vagy sehová vagy éppen máshová megyünk nyaralni. Mi az esélye annak hogy Balin újra robbantanak majd? Szerintem kevés. És hogy máshol, más turisták által látogatott helyeken? Kicsivel nagyobb. Hogy Európában? Szerintem még nagyobb. Vagy Amerikában? Nagyon valószínű. De ki tudja? Én nem, én is csak találgatok mint mindenki más. Azzal a különbséggel, hogy én közelről látom a nyomort amit cselekedeteinkkel okoztunk. Mert innentől nincs olyan hogy csak a terroristák felelősek mindenért. Mi is azok vagyunk ha nem gondolkodunk felelősen. Nem arra akarom rávenni az embereket hogy most utazzanak Balira. Hanem arra, hogy a média által festett kép nem mindig igaz.

A kinn élő külföldiek ebben a pillanatban is azon dolgoznak hogy a sérült indonézeknek pénzt gyűjtsenek. Mert a külföldi turistákat mindenki segíti, de nekik nem jut gyógyszer, ágy. Pedig ők is ártatlan áldozatai az eseményeknek.

Kifogytam a szavakból, nem tudok többet mondani. Ennyi.

A háború első szabálya (2002 november 18.)

Adjuk a világot a terroristáknak? (2002 november 13.)

Magyarország, 2002 október 19.

« vissza