« A dekompressziós betegség #1» #2 #3

A búvárok már tanulták (részleteiben), a nem búvárok már hallottak róla.
De vannak még félreértések, fogalmi hibák, ezért arra vállalkozom, hogy összefoglaljam a dolgot.

Története

Már 1664-ben Robert Boyle egy viperával kísérletezve észlelte, hogy a kígyó nyomás alá helyezve, majd csökkentve a nyomást, szemében buborékok alakultak ki. Az állat szintén zavart viselkedéséről is írt jegyzeteiben.

A XIX. században hidak alapzatát készítették munkások. Hogy a folyó medre alá ásott gödörben és alagútban a víz ne törjön fel, ezért nyomás alá helyezték a kamrát. A munka után a munkások egy gyors dekompresszió után fájdalomra panaszkodtak, görnyedve tudtak csak járni. Egyes források szerint innen van a betegség nem hivatalos neve: "bends" - (bend - angolul görbület, hajlás)

1878-ig a pontos kiváltó ok nem vált ismertté, de gyakorlatban bebizonyosodott, hogy ha a munkásokat a felszínen levő kamrában újra nyomás alá helyezik, és lassan csökkentik azt, a fájdalom és a problémák megszűnnek. Paul Bert ebben az évben hozta nyilvánosságra tanulmányát, melyben kifejtette, hogy a problémát a testben kialakuló nitrogénbuborékok okozzák. Szintén megfelelő volt az a feltételezése, hogy ha a nyomás alól lassan hozzák ki a munkásokat, akkor a buborékok mérete csökken, és ezáltal a problémák elkerülhetők.

Ma a "bends" Dekompressziós betegséget jelenti (Decompression sickness - DCS), melyet a többi, nyomással összefüggő betegséggel együtt Dekompressziós megbetegedésnek nevezzük (DCI - Decompression Illness)

(Igazából a sickness és az illness között az angol nyelvben árnyalatnyi a különbség, az illness súlyosabb betegséget jelöl. A dekompressziós betegséget jelölik vagy nevezik ezekkel a nevekkel, keverve a súlyosabb vagy kevésbé súlyos állapotot.)

Egy kis fizika

A levegő 21% oxigént és 78% nitrogént tartalmaz, amelyek mellett van még 1% egyéb gáz is. A felszínen a testünkre ható nyomást a felettünk levo levegő súlya okozza. Ez természetesen a magasabb hegyekre érve csökken.A víz alá merülve azonban a nyomásváltozás sokkal komolyabb (10 méter mélyen durván ugyanannyi plusz nyomás nehezedik a testünkre mint a felszínen levő 1 atmoszféra, vagyis összesen a testre ható nyomás 2 atmoszféra, vagyis 100%-kal nőtt a kiindulási ponthoz képest).

Ezt a nyomást már nem tudnánk ellensúlyozni a tüdő izomerejével. A búvárfelszerelés azonban pontosan olyan nyomású levegőt ad a búvárnak mint a külső nyomás, ezért a légzés nem nehezebb, ugyanolyan könnyű mint a felszínen. Azonban odalenn (a gázok összenyomhatósága miatt) sűrűbb levegőt légzünk, nagyobb nyomáson.

A sűrűbb levegő ezen a példamélységen (10m) azt jelenti, hogy kétszer annyi oxigén és kétszer annyi nitrogén molekula van a tüdőnkben. Nagyobb nyomás alatt a folyadékokban oldható gázok mennyisége is nő, és mivel testünk nagy része víz, ezért több nitrogén oldódik a vérben, majd a szövetekben (a véráramon keresztül jut el mindenhová).

Az oldódás sebessége két faktortól is függ. Egyik, a testünk különbözo szöveteinek fizikai tulajdonsága (vagyis alaphelyzetben mennyire oldja a nitrogént), és a parciális nyomás különbsége a szövetekben és a szövetekkel érintkező magasabb nitrogénkoncentrációjú szövetben (mondjuk a mellette levő szövet, vagy éppen a vér).

Magyarázat:
Ahogyan a hidegebb levegő jobban hűti az autó hűtővizét (mert a hőmérséklet különbsége nagyobb) így hasonlóan az oldódás sebessége is gyorsabb ha parciális nyomás különbség nagyobb.

A szervezet sokféle szövetből áll. Van ami gyorsabban oldja a nitrogént, és egyes szövetek lassabban. A modellezéshez a tudósok gyorsabb és lassabb szöveteket különböztetnek meg. Gyors szövet a zsírszövet, lassú szövet mondjuk az izom.

Az elnyelődött nitrogén odalenn kisebb problémákat okozhat (mondjuk narkózis), de sekélyebb merüléseknél ezt nem vesszük észre. Felfelé elindulva azonban az előző elnyelődési folyamattal ellentétes irányú folyamat játszódik le. Vagyis most a szövetekben lesz magasabb a nitrogén parciális nyomása, és a belélegzett levegőben kisebb. A nitrogén elindul kifelé. Ha van elég ideje. A gondok ott kezdődnek, ha nem hagyunk elég időt a kioldódásra. Ezért szabály a búvárkodásban a felemelkedési sebesség maximuma. De sokszor ez sem elég. Dekompressziós megállót kell tartani (vagy éppen biztonsági megállót) - a cél ugyanaz, megvárni a nitrogén kioldódását a vérből és a szövetekből. Természetesen ez hosszabb folyamat, annyi időnk nincs a víz alatt hogy a teljes kiürülést megvárjuk. De nem is kell. Csak annyit kell várni, hogy a szövet a túltelített állapotból kikerüljön.

Magyarázat: Amikor suliba jártam,. csinálnunk kellett rézszulfátból kristályokat. Ezt úgy csináltuk, hogy túltelített oldatot hoztunk létre (forralva a vizet oldottuk a rézszulfát port), majd az oldatot lassan hűtöttük. Az oldat igazából forralva nem volt túltelített, mert a magasabb hőfokon több anyag volt oldható benne. A hűtés során vált túltelítetté, amikor az alacsonyabb hőfokon már nem tudott annyi anyagot oldva tartani, szóval kristály formájában szépen kivált. A gázokkal a helyzet ugyanez, csak itt nem a hőfokot hanem a nyomást csökkentjük,valamint nem kristály alakul ki, hanem buborék. Amikor a kristály készítettem, sokkal szebbek alakultak ki amikor beleraktam a hűlésben levő folyadékba egy kisebb kristályt, és hagytam hogy azon alakuljon ki a nagyobb kristály. A buborékok sem összevissza alakulnak ki, hanem az egyenletlen felszíneken vagy apró sebeken.

Szóval a túltelített szövet a mélyben nem túltelített (csak a felszínhez képest az). Vagyis ha hirtelen a felszíni nyomásra hoznánk, biztosan túltelítetté válna, és kialakulnának buiborékok. A dekompresszió alatt addig kell várni, amíg a felszínhez képest a szövetek egyike sem túltelített már. A búvárkomputerek a szövetek felszínhez képesti túltelítettségét jelzik amikor a komputer deco módba vált. Vagyis pontosabban a legtöbb már konzervatívabb, és 85%-ot
vesz alapul.

A hirtelen nyomáscsökkenéssel járó buborékképződésre a példa a szénsavas víz kibontása. Amikor a palackot kinyitod, hirtelen elkezd pezsegni, és ki is fut ha nem zárod vissza gyorsan. Ott a szén-dioxid válik túltelítetté, és buborékokat formáz az üveg belső falán a hirtelen nyomáscsökkenés - vagyis a túltelítetté válás folyamatában.

Hasonlóan a búvárhoz. Ott sem mindenütt alakul ki buborék a testben, hanem, egyes területek vagy szövetek nagyobb eséllyel termelnek buborékokat mint mások.

Minden búvár teste más és más. Van akinél kialakukl a DCS, de a vele merülő társánál nem.
Miért is?

Milyen faktorok befolyásolhatják mindezt?

A DCS jelei és tünetei

A kezelés, elsősegény és a rekompressziós kamra

A fenti cikk a scubadiving.com magazinban megjelent cikkből fakad, de nem egy az egyben fordítás. A fordítás a scubadiving.com oldal írásos engedélyével történt.

{picture}

<<--- Vissza a tartalomhoz