« Teszteltem - SONY DSC T1 »

A digitális technológia hihetetlen lendülettel épül be az életünk minden területére. A telefonokban ott van, a gépek egyre kisebbek, és mellényzsebben is elférnek. De azt nem hittem, hogy a víz alá ilyen gyorsan lekerülnek. Egy évtizeddel ezelőtt az egyetlen megoldás az volt, ha a fanatikus búvár magának faragott tokot hihetetlen munkával és kitartással, majd kockáztatta az elkerülhetetlent (a beázás nem kérdés, csak az a kérdés mikor - mondják a tapasztalt búvárfotósok).

Most pedig jött egy lehetőség, hogy apró digitális fényképezőgépeket tesztelhessek víz alatt, saját tokjukban.

Furcsa érzés kézbe venni egy ilyen picike gépet a böhömnagy vízalatti fotós cuccokhoz szokott kezemnek.

A gépen elsőre feltunik az aránytalanul nagy LCD-je, mely a megszokott 1.5 colos kijelző helyett 2.5 colosra sikerült. Szinte elfoglalja a gép teljes hátsó oldalát. De nem panaszkodom, mert nagyon jól sikerült, használható. Természetesen az még többet hozzátett volna a dolog értékéhez, ha a képpontok számát is növelték volna, nem csak a méretüket.

A gép másik oldalán kontrasztként található a körömnyi Carl Zeiss lencse, melytol első látásra nem sok jót vártam. Szerencsére a képeket visszanézve kiderült, tévedtem.

No, de ne vágjunk a dolgok elébe. A feladatom, hogy nehéz körülmények között teszteljem a DSC-T1-et vízalatti tokban. Vajon mit tud belőle kihozni egy, a vízalatti fotózást ismerő búvár, és vajon mire képes egy kezdő kezében?

Egy vízalatti tok alapvető tulajdonsága, hogy megvédi a gépet a 10 méterenként pontosan 1 atmoszférával nagyobb nyomástól, és természetesen a víztől. Sokan nem tudják, de a beázás valószínűsége nem a nagy mélységben, hanem a felszín közelében valószínűbb. Ugyanis a tokok a védelmet egy úgynevezett O gyűrűvel oldják meg, melyek igazából akkor kezdenek el jól szigetelni, amikor a nyomás a helyükre préseli oket. Ezért nem szabad a hajóról becsobbanni tokkal a kézben, hanem megvárni míg valaki odanyújtja, és lassan megmeríteni. De vissza a tokhoz!

Kétségtelen, hogy a tok készítőit segítette a lencse azon tulajdonsága, hogy fókuszálás vagy zoomolás közepette nem változik a mérete, nem nyúlik ki a gép testéből. Ezzel megoldhatóvá vált, hogy a vízalatti tok is ugyanolyan vékony legyen. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy 5 megapixeles fényképezőgép tokkal együtt is elfér a jacket-em zsebében.

A tok SONY gyártmánynak van feltüntetve, de nem hiszek nekik. Szerintem a Sea & Sea dobta össze nekik ezt az átlátszó tokot, és nincs mit szégyellniük, jól sikerült. Elárulja őket a használt kék O gyűrű, valamint a Sea & Sea gondosságára jellemző tömítés eltávolító lapocska, mely a csomagolásban a hozzávaló szilikonzsír és a csuklópánt mellett kapott helyet. A tokon belül is van egy O gyűrűnek tűnő gumigyűrű, de igazából csak a tok nyitásakor esetlegesen becsöppenő víz ellen véd. Talán egyszerűbb lett volna ha a gépet rögzíteni lehet a tokban, és nyitásakor lefelé fordítva el lehet kerülni a cseppeket.

A tokot bezárva az LCD-t egy finom kis gumicsík árnyékolja (kb 3-4mm mélységben), de ez nem hatékony komolyabb hátulról jövő fény esetén. Sajnos ez a hátránya a kristálykijelzonek, néhol jobb, néhol rosszabb mint egy optikai kereső.

A tok átlátszó műanyag, és azoknak akik nem ismerik a gépet csukott szemmel is, a tokon hátul összezsúfolt gombok mellett magyarázó ikonok is vannak. Mindegyik mellett pontosan a saját ikonja, de a sűrű elhelyezés miatt a vaku ikonja egy kis nyíllal lett jelölve, megzavarva engem is egy párszor hogy melyik nyomógomb az pontosan. De használat közben gyosan sikerült megtanulnom.

A gépet a tokba helyezve csak egy dologra kell odafigyelni - történetesen hogy a lencse előtti csúszka ki legyen nyitva, mert víz alatt már nem lehet elmozdítani. És teljes bizonyossággal merem állítani, hogy az ilyen esetekben jelenik meg a cetcápa, vagy egy falka mola mola. Az életben egyszeri találkozás lehetőségét lehet növelni azzal is, ha mondjuk lemerült akkukkal merülünk. Mostantól azonban trükközni lehet azokkal a lényekkel akik kiszámolják a 36 villanást, és csak akkor jönnek elő. Ugyanis ha a géphez alapból adott 32 megás MemoryStick Duo-t lecseréljük egy legalább 128 megás kártyára, akkor közel 100 kép készítheto maximum felbontással egy menet alatt, amit az akku is teljes bizonyossággal kibír.

Az akku meglehetosen gyorsan töltheto, de kihasználva egy átlagos nap két merülés alatt minden lehetoséget, lehetségesen a 160-180 kocka alatt lemerülő akku nem elég. Sajnos a gép fent részletezett méretei nem engedték meg a cserélhető AA vagy AAA méretű ceruza akksik használatát.

A gép tökéletesen passzol a tokba, és minden gomb kezelhető a víz alatt - egy kivétellel. Ez pedig az LCD megvilágítására és a hisztogram megjelenítésére szolgáló gomb. Sajnálatos hiányosság, mert a víz alatt nem értékelhető jól a helyes expozíció az LCD-n, de a hisztogram segíthet. De ha állandóan fenn van a kép jobb alsó sarkában, egyes helyzetekben zavarhat. Pici, de bosszantó hiba. Az a gomb belefért volna...

A DSC-T1-nek nincs optikai keresője, de a hatalmas LCD mellett nem is hiányzik.

Merülés közben a tok géppel együtt halványan negatív lebegőképességű (vagyis nehezebb a víznél, picit süllyed). Ez a fotózás könnyűsége szempontjából pozitív, és ha a felszerelésre aggattam sem volt soha útban. Viszont nem illik leejteni, mert egy nagyobb mélység felett merülve örökre búcsút inthetünk neki.

Érdekes élmény azonnal visszanézni a képet a víz alatt. Ezt az élményt az eddig analóg nyersanyagra fotózók értékelik csak igazán. Viszont az expozíció pontossága valamint hogy tűéles-e a kép, ezen az LCD-n nem lehet megmondani. Ezért érdemes folé és aláexponálni a megismételhető képeket.

Sajnos a manuális, blende- vagy zársebesség előválasztás üzemmód hiányzik a gépből, csak az automatikában bízhatunk. A bracketing technikát (egy jónak vélt képet alá- és föléexponálni, hogy biztos legyen jó kép) azonban lehet alkalmazni az expozíció korrekcióval, amely a könnyen kezelhető menüben egy pillanat alatt elérhető (-2-tol +2-ig, 1/3 lépésenként). Külön okos megoldás, hogy a menüt kikapcsolva, valamint később visszatérve a menüben ugyanott találjuk magunkat ahonnan az előbb kiléptünk. A keresett menüpontot kiválasztva, gyorsan az expozíciós gombbal is kiléphetünk.

A fehéregyensúlyt kis mélységben érdemes felhősre állítani (ha vaku nélkül fotózunk), egyébként maradhat automatikus beállításban (úgyis legtöbbször vakut használunk, és a természetes fényre kell fehéregyensúlyt mérnie a gépnek. Hiányzik azonban a manuális mérés lehetosége, amely kis mélységben segíthetne színhelyes képeket készíteni.

A gép fénymérése nem olyan pontos mint a tükörreflexes gépeké, de a vízalatti világ nagyon bonyolult fényviszonyaira egyik gyártó egyetlen gépe (még a csúcskategóriás profi tükörreflexes gépek sem!) sincs felkészítve. Így marad a saccolgatás, és a rengeteg gyakorlás.

A makrófotózáshoz még több türelem kell. Nem csak azért, mert nehéz észrevenni, hanem mert a gép nehezen találja meg a fókuszt makró üzemmódban.

Nagylátószögnél a vakuval készített képeknél nagy valószínűséggel "havazik" a kép, de ez így van ha a vaku tengelye túl kis szöget zár be a lencse tengelyével. Kiküszöbölni csak külső vaku használatával lehet, ez sajnos minden digitális kisgép problémája egyszerre. A tokban elhelyezett kis diffúzor (fehér lapocska) levesz egy kicsit a vaku teljesítményéből, de eközben szétszórja a vaku villanását, ezzel is próbálja megelőzni a vízben lebegő pici szemcsék visszavillanását. De a fizika törvényeit nehéz megerőszakolni, még akkor is ha maga a SONY próbálja.

Érdekes szituáció volt a gép "parallax hibáját" megtanulni, mivel a lencse a bal felső sarokban, míg az LCD a gép bal oldalán. Amikor közelítettem egy gyönyörű csigához, akkor a vékony gép túlsó oldalán nem ott volt a csiga ahová képzeltem. A pontos célzás gyakorlást igényel!

Odalenn sok olyan lehetőséget is találtam, ahol a gép kompakt mérete segítség volt, normál nagy cuccal közel sem kerülhettem volna a témához. Tipikus példa volt erre, amikor egy hatalmas congát fényképeztem, és utolsó próbálkozásképpen a nagy tengeri angolnával szemben egy nyíláson át behelyeztem a gépet, és "saccra" villantottam. De ott az LCD, ha nem sikerült, akkor jöhet a következő klikk. (Kezdőknek nem ajánlom eme haladó technikát, ugyanis nem mindig veszi jó néven a hatalmas állat ha elvakítjuk hatalmas villanásokkal!)

A SONY Infolithium technológiája segít a víz alatt, hogy megbecsüljük mennyi energia van még az akkumulátorban. Igazán hasznos megoldás, víz alatt többször is jól jött.

Összegezve az élményeimet, elmondhatom, hogy egy meglepően sokoldalú, és víz alatt is használható gépet vettem a kezembe. Ugyan nem lehet egy tükörreflexes géppel összehasonlítani tudását, de kezdő digitális fotósoknak, valamint dokumentálásra, élményfotózásra kiváló eszköz. Hatalmas előnye piciny mérete, ha nem kell, zsebben simán elfér.

Hiába kompakt gép, ezzel is össze kell szokni. És a rossz hír, hogy a fényképezés alapjai nélkül még ezzel a géppel sem lehet tökéletes képeket készíteni egyszerűen a gombokat nyomogatva.

A cikk eredetije az Index Digicam oldalon jelent meg.
A használt képek az Index Digicam oldal jóvoltából kerülhettek az oldalamra.

•  

{picture}

<<--- Vissza a tartalomhoz