« Teszteltem - C-5060WZ + PT-020 »

Októberben már kicsit hideg az Adriai tenger, de mindezt megvető bátorsággal vágtam bele az Olympus gép és saját tokja tesztelésébe.

Az első benyomásom a gépről az, hogy egy gombokkal ellátott kocka. Nehéz felfedezni a fekete testben a klasszikus „fényképezőgépet”. Szerencsére a víz alatt fotózva a készülék gyorsan feledtette az első élményeket, és a „rút kiskacsa” nagyon kellemes pozitív meglepetést okozott.

Az 5 megapixeles fényképezőgép tokja kicsit nagy darab (hasonlítva a kompakt gépek karcsú tokjaihoz), de ez egy kisebb beázás esetén előny is lehet (elfér a víz a gép körül, anélkül hogy azt károsítaná). Átlátszó tok, piros műanyag markolattal, a szokásos rozsdamentes fém nyomógombokkal. A vaku előtt található derítőlap víz alatt is kivehető, igen szimpatikus megoldás.

A tok méretei tekintélyt ébresztenek a fotózáshoz nem konyító búvárok körében. Már a bázison beindította a hümmögökórust amikor meglátták a kezemben. :-)

A tok rendelkezik egy pár olyan finom újítással, amit a versenytársak gyorsan megtanulhatnának. A port védősapkája, valamint az LCD előtt elhelyezett gumi árnyékolás, (mindkettő a tokhoz rögzítve egy vékony, stílusosan piros zsinórral), valamint az állványrögzítés helyére csavarozható gumírozott súly mindegyike rendesen átgondolt és használható megoldás. A súly lényege, hogy a tok majdnem semleges lebegőképességű legyen (halványan negatív vele), és mindig a vízszinteshez közelítő állapotban legyen, még akkor is ha merülés közben elengedni kényszerülünk. Nem elfeledni azonban jacket-hez rögzíteni, ennyi befektetést nem illik egy ilyen botor dolog miatt elveszíteni! A gyárilag adandó karabiner továbbra is a „luxus” kategória minden gyártó szerint, egyikőjük sem adja...

Az egyetlen negatívum (szubjektív véleményem!) a tok zárására szolgáló dupla csat annyira védett a véletlen nyitástól, hogy a merülés végén kiázott kézzel komoly megpróbáltatás visszaszerezni a gépet belőle. Talán jobb lett volna gumírozni ezt a részt is.

Versenytársaiktól eltérően úgy tűnik az Olympus komolyan veszi hogy a gépeit víz alatt is használhatóvá tegyék. A tok elején cserélhető a port, tehát egy komolyabb nagylátószögű obival is lehet úgy fotózni, hogy az obi „nem látja” a port széleit. Kompakt kameráknál ez ritka, láthatóan a géppel és a tokkal a „középhaladó” kategóriát célozták meg.

A dupla piros O gyűrű páros szépen vizsgázott, kezelhető, könnyen ki és behelyezhető.

Szett összeszerelve, irány a víz!

Jó szokásomhoz híven blende előválasztásos időautomatikával lőttem as képek nagy részét. Az, hogy a gép többféle félmanuális beállítással is működik, a gyártók elkötelezettségében való hitemet erősíti, miszerint szerettek volna egy jól és rugalmasan használható eszközt a vevő kezébe adni.

Az első élményem az, hogy az elsütőgomb billenőgombja kiválóan hosszabb utat ad a tokot kezelő ujjainak, tehát még kesztyűben is ügyesen kitapintható a félig lenyomott gomb. Már ha eltalálja a gombot az a bizonyos ujj. Valahol a harmadik merülés környékén éreztem rá hová is tették azt a fránya gombot. Addig ügyesen nyomkodtam a zoomkart.

Nagylátószögű felvételeknél nem túlzó, de mondhatom közel van az elégségeshez a 27mm (akinek kell a nagyobb szög, ruházzon be speckó előtétlencsékre és portokra). Makró fotózásnál azonban ismét belefutottam abba ami a kompakt gépek egyértelmű hibája, vagyis a zoom tele végállásánál az élességet már nem találja a gép. Elektronikusan itt simán limitálni lehetne a zoom-ot, hogy csak addig közelítsen, amíg az élesség állítható. (tudom, ez függ a tárgytávolságtól is, de ettől függetlenül kis segítséggel megbecsülhető). Sovány vigasz, hogy a konkurrens gyártók sem jeleskednek ezen a fronton.

A supermakró beállítás letiltja a vakut (gondolom azért, mert a vízalatti tok beállítást kiválasztottam a menüben, és innentől „tudja”, hogy a port egyszerűen beárnyékolja a vakut ilyen közelről. Ismét okosabb nálam (vagy az egyszerű felhasználónál), bár egy derítőlappal nagyszerűeket makrózhattam volna ezzel a vakuiránnyal is.

Mivel még nem szoktunk össze megfelelően, ezért a víz alatt egy párszor hagyatkoznom kellett a tokon kívülről elhelyezett feliratokra amikor egy beállítást kerestem. Kár hogy nem dolgoztak következetesen a tervezők, ugyanis a felül elhelyezett gombokhoz nem jutott jelzés.

A keresőt nem tudtam használni (bár nem is akartam), mindenesetre ha valakinek ez lenne az agylövése, annak sem megy rendesen, hiszen a bal hüvelykujjnak kitalált mélyedés betakar.

A zoom gomb vezérlése miatt egy kicsit zavaros volt az elején, ugyanis ami a gépen tele, az a tokon a nagylátó felé irányítja a gépet. Megszokható, bár illett volna odafigyelni a tervezéskor ilyen apróságra is.

Pontosan és korrektül működik a programválasztó gomb, az átlátszó műanyagon tökéletesen látszik a tárcsa felirata. (Összeszereléskor oda kell figyelni, ugyanis ez az egyetlen gomb amit ki kell húzni, különben nem megy a hátlap becsukása!) Menet közben – vagy elütve a biztonsági megálló háromperces unatkozását – vissza lehet nézni a lenn alkotott képeket. (Aki negyven méter közelében fotózott tuti képeket, annak itt van lehetősége rájönni, hogy a legjobb képek nitrogénnel készülnek, és elillannak amint a mámor tovaszáll :-)

Az utolsó merülésemen megmutatta a ketyere a foga fehérjét, beleköltözött a „kisördög”, és teljesen a Twilight Zone-ba illő életjeleket adott. Valamelyik gomb beragadhatott, ugyanis nem volt hajlandó a blende beállítását követni, hirtelen felugrott egy menü a gomb benyomása nélkül. A Bill által kedvelt kilépek belépek gyorskezelés sem segített. Ez valószínűleg a tesztkészülék valami egyedi hibája lehetett, és a tok szétszerelése után magától megoldódott.

Jó lenne ha a gépet rögzíteni lehetne a tokban, hiszen vizesen kinyitva a helyes megoldás az lenne, ha lefelé nyitná a búvár, hiszen így elkerülhető a véletlen csöppenés a gépbe.

Összességében egy nagyon kellemesen kezelhető gépet teszteltem. Könnyű megszeretni apró kis hibái ellenére is. Kezdőknek is jó, de a fotózást egy kicsit komolyabban vevő fotósnak nem kell azonnal újabb gépbe beruházni, kielégíti az igényeket egy haladó amatőrfotós számára is. Kiegészítők vásárolhatók hozzá, szerintem egy külső vakunak hozzá kell tartoznia. A gyártó szimpatikus megoldásai és odafigyelése egy jel, hogy (remélem) ez egy jó irány, szeretnének a vízalatti digitek piacán komoly szereplővé válni.

 

A cikk eredetije az Index Digicam oldalon jelent meg.
A használt képek az Index Digicam oldal jóvoltából kerülhettek az oldalamra.
A rólam készült képeket Tökölyi Csaba fotózta.

•  

{picture}

<<--- Vissza a tartalomhoz