« Búvároktató csak egy van, avagy ahogy mi nők látjuk őket »

Ugye mindannyian tudjuk, kik azok a kedves férfiak, akikbe nekünk, ártatlan áldozatoknak életünk során bele kell szerelmesednünk, még ha csak egy rövid időre is, de annál szenvedélyesebben? (Ha nem tudjuk, érdemes utána nézni egy-két módfelett tudományos alapokra helyezett amerikai felmérésnek!) Így van, ok a mi nőgyógyászaink és pszichiátereink. Mivel azonban Ámerikából még csak a teszt eredmények érkeztek el hozzánk, a pszichiáterek pedig még váratnak magukra kicsit, így Mi, a világ legvonzóbb női, mi magyar Vénuszok, hát nekünk bizony be kell érnünk nőgyógyászainkkal. Akik lehetnek ötven felett és alatt, (az enyém fölötte van, de annál sportosabb, és még 35 évet ad magának!) pocakkal vagy anélkül, hajasan vagy hajatlanul, lényeg a lényeg, ha egy picit is úgy tesz, mintha törődne velünk (ő egyedül, és csak velünk): a végzetünket nem kerülhetjük el. Na de mióta új időket élünk, nekünk nőknek is javul a helyzetünk! No persze a javulás nem jár áldozatok nélkül, gondolok itt a gondosan karban tartott műkörmeinkre és ápolt frizuránkra. De hát az extrémitás az extrémitás… Azt hiszem sejtjük már, Kikrol is van szó.

Ó igen, azok a gyönyörű izmos férfiak, akik egész évben csokoládé barna bőrrel rohangálnak vagy éppen repülnek az otthonuk és valamelyik tengerpart közt, akiknek sosincs idejük hétköznapi dolgokkal foglalkozni, akik mindig facérak, akiket ezrével zsongunk körül hasztalanul és akik majd kimentik alélt testünket a habokból, ha úgy hozza a sors (Oh, adná', hogy Ő élesszen újra!) igen, igen Ők azok, a mi drága és egyetlen Búvároktatóink.
Persze csak a szerencsésebbje mondhatja el a "magáéról" a fentieket, de azt már nőgyógyászaink esetéből jól tudjuk: nincs az a csúnya férfi, aki ha búvároktató…

De talán ne fussunk ennyire előre. Kezdjük ott, miért is kell nekünk, szemérmes-szerelmes nőknek veszélyes kalandok árán, éjszakákon át a Gyönyörűségesrol ábrándoznunk. Maradhatunk a nőgyógyászos témánál, ahová jó esetben szintén nem önszántunkból keveredünk el, hanem egyszer csak elhangzik a: "Mi lenne Szerelmem, ha a továbbiakban inkább gyógyszerrel védekeznÉNK?" (értsd: Vége a gumibugyizásnak, Drágám! Tiéd az ügy!) Innen aztán már egyenes az út professzorunk - ha nem is karjaiba, de a vizsgáló asztalára mindenképpen. Jó esetben csak félévente, illetve amikor nem sikerül senkivel sem sutyiban felírattatni a gyógyszerünket. Rosszabb esetben egy-két hónapig hetente, félévenként. Mert ugye azt a nőt még nem rakta össze a jóisten, amelyik egy nőgyógyász szerint egészséges, gondoljunk itt a kb. 3000 Ft per alkalomra, ha teszem azt, nem szívesen viszed vásárra a bőröd, és megnyugtat az, hogy ha már fizetsz neki, bizonyára a legjobb tudására számíthatsz. És valóban. Már az első alkalommal ki fog derülni: "itt bizony elkél egy kis ecsetélés, nem oly komoly dolog, de azért ezt a kis kenőcsot még felírom, meg egy kis tabletta a kedves partnernek, és az otthoni hetikettő öblögetésrol se feledkezzünk meg, stb., 4500 Ft, köszönömszépenésváromajövohéten,Kedves!" Ismerős, ugye?
De kanyarodjunk vissza újdonsült ideáljainkhoz, akiknek karjába szintén nem másként, mint aktuális kedvesünk ajánlásával kerülünk. Mert ugye:
"-… hát majd napozol, Drágám, amíg mi merülünk, vagy sétálgatsz a parton (egyedül?!), biztos feltalálod magad. De ha nem szeretnél unatkozni, legfeljebb itthon töltöd azt a pár napot (?!) amíg én a többiekkel (vegyes csapat!) lent leszek az Adrián! Úgyis mindig hiányolják a társaságodat a barátnőid!"
"- Ühüm, hiányolják…Megadnád az oktatód telefonszámát?"
És akkor már ott is vagyunk, hogy első búvárkodásóra…
Előtte már nem alszunk, enni sem igen, de most kivételesen nem a lapos has érdekében.
Gyülekezik a kis csapat, főleg fiúk, persze a homlokukra írva, ok azok, akik mindent egyből érteni fognak, még azt is, amit ki sem mond az oktató. Láttak már közelről felszerelést, egyen-ketten próbálták is, ezer tengerpartot bejártak, és különben is onnantól, hogy férfiak, van itt bármiféle kétely bármivel kapcsolatban is? És ott vagyunk mi, akik ránézünk az előre kikészített felszerelésekre, és tudjuk, az életünk árán se fog sikerülni az összeszerelése. Borzongató hideg futkos rajtunk a vezetékek és csövek átláthatatlan kavalkádjától meg sok mástól, aminek a nevét majd be kell magolnunk a könyvbol, hogy kompetensnek tűnjünk adott estben, de Édes Jó Istenem, hol van itt az "életed legnagyszerubb kalandjait élheted át" esélye?!!!!
Aztán végre egy biztos pont: Kedves, mosolygós arc, aki "őszintén örül, hogy egyre több hölgyet láthat az óráin, mert bizony a hölgyekkel gyakran könnyebb dolga van, mint a fiúkkal, mert a hölgyek ügyesebbek a vízben, mint a fiúk!" Persze tudjuk, hogy szemtelenül hazudik, de annyira jól esik ez kis figyelmesség, miközben magunkban már ezerszer elátkoztuk a pillanatot, amikor konok féltékenységünkre hallgatva búvárkodásra adtuk a fejünket! Most már persze késő bánat, jöjjön, aminek jönnie kell! Elmélettel kezdünk, Ariadné fonala már a felénél sehol sincs, de ez a legkevesebb, majd könyvből. Régen volt már az a gimnázium, meg a fizika...
Viszont sokkal jobb azt figyelni, ahogy ez a Drága Ember beszél. Tökéletesen ismeri a Tengert, és a Tenger is ot. Sokat látott és tapasztalt, nyugodt és határozott. Árad belőle valami megfoghatatlan, ami magával ragad férfit és nőt egyaránt. Hallgatjuk a történeteket gyönyörű szigetekrol, az Adriáról, kalandokról, balesetekrol, amelyek szolgáljanak tanulságul, és amiknek szerencsés kimenetele rajta múlott. Erről persze nem beszél, csak kikövetkeztetjük. Kezd veszélyessé válni a dolog, mert már erővel sem tudunk másra koncentrálni, csak RÁ. Valamitol egészen más, mint mi, "nembúvárok". Nem tudjuk megfogalmazni mi ez a másság, de egy-egy pillanatra úgy tűnik, minden bizonnyal képes a víz alatt is lélegezni… Aztán persze már ott is a Kisördög, aki a füledbe súgja: " Észre vetted, hogy miközben magyaráz, egy pillanattal tovább tartja rajtad azt az ellenállhatatlanul okos és határozott tekintetét? Igen, igen rajtad, nem is a melletted ülő másik libán!"

"- Hm, úgy látod? Lehetséges. Most, hogy mondod, valóban mintha egy pillanattal…!"

Oh, és hogy mennyire jól eső érzés gyenge nőként egy ilyen erős és biztonságot adó férfival szemben ülni, aki épp valami oktopuszról beszél, amiből persze csak a puszi marad meg, de hát kell ennél több, így első alkalomra…?
Ekkor még természetesen fogalmunk sincs arról, miféle "mennyei gyönyörök" várnak majd ránk a tanfolyam további részén, és tehetetlenül hagyjuk eluralkodni magunkban azt a mardosó érzést, hogy vajon mennyi de mennyi megbabonázott női szempár tapad naponta azokra a gyönyörű szemekre…
Jó esetben már a szürke hétköznapokba is belopja magát ez a kis bizsergeto titok, amit persze szerelmetes kedvesünk elott Tolnay Klárit meghazudtoló módon titkolunk, fent tartva az előítéletek látszatát, miszerint "ha hullámsírban akarod végezni, Drágám, hát én is melletted leszek!" Közben egyre lassabban telnek a napok, mire újra búvárkodásóra, mire újra bizsergés, mire újra az a FÉRFI…!

Az igazi csemegékben természetesen mindig a víz alatt van részünk, ami bizonyos szempontból szerencsés is, pl. mert ott más nem látja, illetve mert azokról a parton már egész biztos nem esik szó. Bár ki is merné megkérdőjelezni, hogy biztos úgy kell-e azt a ruhát vagy jacket-t megigazítani a vízben, hogy közben tökéletes kép alakuljon ki oktatónkban mellünk formáját illetoleg, vagy nincs-e esetleg más megoldás arra vonatkozólag, hogy szélesen térdeljünk a medence alján, mint két kézzel a combunk közé nyúlni és erővel széttolni, aminek hatására alapból az eszedet veszted, azzal együtt az egyensúlyodat is, és miközben arra gondolsz, remélhetőleg sem a kedvesed, sem annak valamelyik haverja nincs a medencében, már a vállában kapaszkodsz, míg ő"elhagyja" combjaidat, megfogja mindkét kezed majd a világ legtermészetesebb módján néz mélyen a szemedbe, és nem érti, mi ez a riadalom. Talán nem kapsz levegőt?!
Oh, ugye ismerős ez az érzés?
Aztán jönnek az éles merülések, ahol csak Ő meg Te…és körülöttetek a Tenger. Lehet, hogy már rég nem olyan félelmetes ez az egész merülősdi, már vannak elképzelések az első és második lépcső mikéntjérol - hogyanjáról is, de eddigre már jól kitanultuk: női gyengeségünk és roppant "félelmünk" nem talál süket fülekre. Így aztán hiszti, nyafogás, nem merem, miegymás, és kivétel nélkül türelmes, segítőkész kezek állnak szolgálatunkra. Akkor meg miért ne hagynánk magunkat egy kicsit kényeztetni…? Egyetlen szabályt kell csupán szem elott tartani: a félelmünk kinyilvánítása egy pillanatig sem apadhat. Mert amíg "félünk", addig tuttira kéz-a-kézben fogunk merülni, nem hoz le mást is velünk együtt, hagyja hogy a "feszültség" oldásaként szabadon bámészkodjunk, és az 1200. ugyanolyan kagylóhéjat is érdeklődve kézbe vegyük, (mert ez idáig a legszebb), nem erőltetve azt a hátamközepére maszkürítést. És persze a parton kedvesen megdicsér, hogy egyre ügyesebben megy minden, de még egy kis gyakorlás…- igen, igen még egy kicsi, az jöhet…
Napozás közben pedig újra és újra átéljük, mennyire figyelmes volt, mennyire érezte minden rezdülésünket, mennyire nem éreztünk egy fikarsznyi félelmet sem a közelében, és sorban rajzolódnak az ábrándok szövevényes történetei…
S mindezek történnek azzal a biztos tudattal, hogy Ő is érzi "mennyire más" veled merülni, mint a többi libával, hogy valóban hihetetlenül ügyes vagy abban az idétlen felszerelésben, és bár mindenki 20 kilóval kövérebbnek tűnik formatervezett búváröltönyében, Te még abban is mutatsz, elvégre úgy fogja a kezed a víz alatt, ahogy eddig még senki más…

Na? Jól gondolom, mire a kártyát kezünkbe kapjuk, Búvároktatónk már régen kedvenc és roppant figyelmes nőgyógyászunk elé avanzsált? Hát ilyen a mi sanyarú sorsunk. Jönnek-mennek ezek a Drága Emberek, mi pedig azt hisszük (egy darabig), hogy Ő ugyanúgy…, ahogy mi. Aztán persze előbb-utóbb muszáj följönni a felszínre és ráébredni, hogy Ő valamivel "kevesebbet" ábrándozott rólunk holdfényes tengerparti éjszakákon, meg aztán az is előfordulhat, hogy a következo nyáron széles mosollyal, és egy "hello Ágikával" fogad minket egy izgalmasnak induló búvártúra kezdetén, miközben annak idején szüleink hosszú tanakodás után az Évikénél maradtak…
… De szerencsére nőgyógyászunk rendelésére sms-ben is van lehetoség bejelentkezni, így a biztonság kedvéért már az elso adriai napokban leegyeztetünk egy létfontosságú és halaszthatatlan kontrollvizsgálatot, amit aztán majd az épp akkor induló búvártanfolyam (haladóknak) elso órája miatt leszünk "kénytelenek" lemondani…

«----Vissza a A nők és a búvárkodás oldalra

{picture}

<<--- Vissza a tartalomhoz