« Búvárkodás óra 1., avagy értsünk félre, amit csak lehet »

Első pillantásra kedvesnek tunik, vagy inkább jópofának, bár a kopaszra borotvált fej kissé bizarr... Ő lenne a Nagytudású? Elméleti oktatással kezdünk, ami olyan szinten nem tiszta, hogy attól félek, már az első szünetben búcsút kell intenem. Az oktatás felénél tudatosul bennem, mire vállalkoztam, vagyis mi lesz az a Tényező, ami nagy valószínűséggel a halálomat fogja okozni. Ezek közé sorolható, hogy nem jól szerelem össze a felszerelésemet, elfogy a levegőm(ennek persze több oka is lehet a biztonság kedvéért), levágódok 100 m-re, ott szétplaccsanok mint egy medúza, vagy éppen fölröpülök a felszínre, ahol majd egy arra kerekező motorcsónak vágja ketté fejem, de ezeken túl választhatom a valamivel lassúbb lefolyású keszon-halált is! Cápa mindenesetre nincs, legalábbis az Adriában. Eggyel kevesebb Tényező. Bár nem is olyan rég, láttak egy vérszomjas példányt Zadar magasságában! No pánik, én csak Krk-ig megyek, semmiféle Zadar!

Kristályos elméleti alapjaimra gyakorlati fogásokat próbálunk helyezni, ami a felszerelés összeszerelésével kezdődik. Nekem persze hiába magyarázza oktató barátom, hogy mit miután, miért, - nem vágom. Mindegy, majd veszek külön órát, vagy majd a fiúk összeszerelik! Közben nyugodtan tűröm a "NŐ!!*?!" címu arckifejezéseket.

Miután már mandinerbol megy a szerelősdi, lazításként egy kis ruhapróba, fekete-piros színű. Először kifordítva próbálkozom, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a piros búvárt talán könnyebb megtalálni a tenger fenekén, mint a feketét. Tévedés. Piros van belül. (De akkor ki látja, hogy piros, ha belül piros?) Oktató ebből persze "semmit nem vesz észre", de nem kapta el elég gyorsan a tekintetét ahhoz, hogy ne vegyem észre azt, amit adott helyzetben nem igazán tudok neki megbocsátani. Mindenesetre megértettem: a feladatok adottak; tanuljon mindenki a maga hibájából, mert nincs szájbarágás! A bőröm lenyúzásával végül sikerül egy néhány számmal nagyobb ruciba "belesiklani". Ezután következnek az egyéb kiegészítők, úgy mint: ólomöv, ami gondolom majd segít, hogy tutira föl ne jöjjek többet,(újabb Tényező), valamint maszk, amivel kár vesződni, mert homályosabb, mintha nem lenne rajtam semmi! Ja, hogy előtte köpködjem tele jó folyós nyállal, aztán kenegessem be vele jó alaposan, és akkor nem párásodik? Aha. Szinte magamtól kitaláltam! Nem baj ha a nyálam kicsit habos? Akkor is hat? És végül egy pipa, amit ha jól láttam, az imént vettek ki egyik tanulótársam szájából.Végül egy kis csapkodás következik békauszonyban!!!

Ismerkedjünk a felszereléssel! Nem semmi! Ez nagyon megy! Bukfencbol hatot bírok egymás után!
A következo harci feladat, (de ez már tényleg harci): Menetfelszerelés vízi megközelítése, avagy ki a gyorsabb, te vagy a palack? (megj.: a palack). Oktató segítségével beleficánkolok a miegymásba. Miután agyon rángat, fojtogat, végig tapogat (Szerinte ugyanis pont a mellem magasságában van valamilyen nagyon fontos csat, azt jó alaposan meg kell húzni! Hiszek neki, úgyse látom, mit csinál.), végre elhangzik a várvavárt "Kész". Ezek szerint akkor "kész", ha békalábam égnek, palacktól mozdulni se', mellénytől bordám roppan, levegő se ki, se be, uszoda plafon alaposan
megvizsgál', közben a maszk üvegéről nyál a szemembe csorog. OK. Akkor ez a "Kész". Állítólag lent kényelmesebb! Hiszek egyet. Ordenáré gumi a számba, irány a fenék! Jó nagy koppanással, ki tudja melyik oldalamra: érkezés. Oktató segít. Első dolga, a combom közé nyúlni. Tegyem széjjelebb, térdeljek! Hm, teszem...
- OK?
- Az hát, barátom! OK.
Mutatja, nézzek a szemébe. Frankó, ez a pali rám állt és itt jön nekem ezzel a "nézzek a szemébé"-vel. A parton bezzeg nem volt ilyen nagy legény! Szégyenlősen ránézek, még jó, hogy vízben nem látszik ha pirulok! Nem jó, nézzek jobban! Nézek. (...az övé kék színű, méghozzá a szebbik fajta...!)Megfogja a kezem, nézünk, lassan lélegzünk...nem is
olyan rossz az a levegőadagoló, jön belőle bőven!
- OK?
- OK.
Figyeljek, mutat valamit! Jó, figyelek. Kiveszi a szájából a csutorát, visszateszi. Most én jövök. Szerinte. Szerintem meg nem hiszem, hogy kiveszem. De! Bizony, hogy ki! Segít, fogja a kezem. (Édes...) Kivesszük, víz be a számba, betesszük, víz ki, levegő be.
- OK?
- OK.
Figyeljek, őjön. Kiveszi, eldobja a háta mögé, rémült arcot vág, én is vágok. Aha, szóval ez egy elrettentő példa arra vonatkozólag, hogy soha ne dobjam messzire a csutorát! OK, vettem. Eszemben sincs eldobni! Megkeresi, visszateszi.
- Csináld!
- Mit?
- Most mutattam!
- ?!!!!
- Nyugi, itt vagyok!
- Sokra megyek vele!
Eldobom, de csak annyira, hogy lássam, hol van, gyorsan visszateszem. Nem jó! Messzebb! Messze dobom. Technika. Cső sehol! Segít. Harmadszorra már megy, gyerekjáték! Mutat, figyeljek! Maszkját mozgatja, víz be, feje hátra, víz ki!
- OK?
- OK, ezt tudom, már a parton gyakoroltam!
Maszk el, víz be, orrba-szájba, levegő sehol, sötét mindenhol! Irány fölfelé!!! Ekkor gondolom úgy, eljött az ideje annak, hogy emelt fővel kimásszak a medencébol (elvégre megtettem, ami tőlem telik), vagy megvárjam, hogy kiemeljen
valaki, pl. "az" akinek a felszerelése rajtam van, mert azt biztos haza akarja vinni, csak jöjjön fel elköszönni.
Nem jön. Belenézek a vízbe, térdel, néz fölfelé:
- Visszafáradna kisasszony?
- Nem hiszem.
- Örülnék neki, ha mégis.
Lepottyanok hozzá.
Nézzek a szemébe! Nézek. Mutogat: Ha ezt még egyszer meg merem csinálni, elkap, és nem enged föl, úgyhogy jobb, ha nem kísérletezem. Higgyem el, sokkal jobb lesz önszántamból megfulladni, mint az ő segítségével!
- OK?
- (Hülye!)
- OK?!
- Lósz...r-t OK!!!
- Újra!
Csinálja. Én jövök. Nem merem. Újra csinálja. Megint nem merem.
- Jó. Úszunk.
- Végre, az legalább megy. (Most a víz folyik a maszkomba, vagy bőgök?!)
Teszünk egy kört a medence alján, kézen fogva. Visszaérünk, térdelünk. Nézzek! Nézek. Csukjam be a szemem! Becsukom. Lassan lélegzünk, felváltva bugyborékolunk. Fogja a kezem. (Jó meleg. Vagy csak gondolom?)
Így most nagyon jó...Megszorítja a kezem, ránézek.
- Próbáljuk meg újra.
- Próbáljuk meg.
Segít. Kicsi víz be, most fújjam ki! Fújom, víz ki!
- ŐK!!! Még egyszer!
- Muszáj?
- Muszáj!
- Jó, de csak kicsi víz!
- Csak kicsi víz!
Döcögősen, de megy. (Ezért kellett bőgni?) Újabb feladat.Csutorája ki. Eldob. Én csutorám ki, - na!, őszájába be, - nana!!!, vissza. Ezt a hapit?! Igaz, búvárral még nem volt dolgom, de azért a csókolózásnak ismerem finomabb változatát is! Hiába, a sok nézésnek ez lett a vége! Itt a víz alatt rohan ajtóstól a házba!
- Társlélegeztetés OK?
- OK, barátom! Megmentelek, ha kell!
Végül még egy tesze-tosza maszkürítés, aztán mehetünk fel.
- OK?
- OK. Bár most már itt lent se olyan rossz!

Parton értékelés: Csutorásdi nagyon jó, úszásom rendezett és egyenletes, maszkürítésbe majd belejövök, szóval ahhoz képest, hogy nő, nem is olyan rossz...
- Mi az hogy ahhoz képest?!!!!! Bunkó! Bezzeg a víz alatt még más volt leányzó fekvése...!!!

«----Vissza a A nők és a búvárkodás oldalra

{picture}

<<--- Vissza a tartalomhoz