« Future Gear avagy a jövő búvárcuccai »

Búvárlátnokaink jósolgatják azt az időt, amikor majd a maszkunk mondja meg mennyi maradék levegőnk van, és Nanobot-ok (mikroszkópikus robot) fogják elnyelni a vérrendszerünkben felhalmozódó nitrogént.
Nézzük hát mi az, amire jó ha már most felkészülünk.

Mi is jelenti a legnagyobb problémát a búvárkodásban? Ugyanaz ami mindig is: nincs se úszóhártyánk, se uszonyunk. Levegőt lélegző földi lények vagyunk, akik próbálunk alkalmazkodni egy idegen világhoz. A búvárfelszerelések fejlodése hosszú utat tett meg az elmúlt 50 év alatt, de vajon jutunk-e előbbre az elkövetkező 50 évben?

Az ügyben, hogy milyen változtatásokra számíthatunk a jövőben,. megkérdeztünk búvárokat, felszerelés gyártókat, mérnököket akik szabadjára engedve fantáziájukat beletekintettek varázsgömbjükbe. Vajon mit fognak csinálni utódjaink a földi "idegenben" azidő tájt amikor majd asztronautak kalauzolják a végtelen űrt? A jövőkép azt mutatja, ők már vígan társalognak a viz alatt, vérükben Nanobotokkal, amik megakadályozzák a keszonbetegség kialakulását, és biztonságosan merülnek alá egy-egy vízalatti kirándulásra lábaikra erősített rakétákkal. Még az is lehet, hogy a nadrágjukon keresztül lélegeznek majd.

Légzés

Miért vagyunk képtelenek megtervezni egy speciális eszközt ami ugyanolyan egyszerűvé tenné a vízalatti légzést mint a szárazföldi? Vannak akik úgy gondolják, ebéli genetikai hiányosságunk a "kopoltyúsember" megszületését hozza majd magával az idők folyamán. De miért juttatnánk magunkat etikai kérdések ingoványába ha esély van egy hordozható, mesterséges kopoltyú megalkotására is?

Az 1970-es években a Duke Egyetem kutatói eljátszottak egy un. "vérszivacs" létrehozásának gondolatával, ami halvér koncentrátum tartalmánál fogva képes lett volna vízből oxigént nyerni, illetve raktározni a búvár számára. A találmány ugyan nem került "tökéletesítésre" de az elmélet egy elképzelhető utat mutatott az álmodozók számára.
" Ha lenne 10 millió dollárom, valószínűleg 3-4 éven belül előállnék egy mesterséges kopoltyú prototípusával"- mondja Victor Petrenko, a Dartmouth College`s Thayer School mérnök profeszora, aki egy oxigént elnyelő trikóban látja a megoldás kulcsát. "Ha akarnánk, merülhetnénk akár egy hétig is, egy óra helyett, alvást is beleértve."
A kopoltyú benne lenne az úszónadrágban, vagy a felsőrészben és egy cső segítségével szájon keresztül tudnánk lélegezni.

A napjainkban használatos eszközök fejlesztése kimerülni látszik.
" Elértük azt a legmagasabb szintet, amit a mechanikus elven müködő reduktorok nyújtani képesek"- mondja Robert Bruins az Aqua Lung marketing managere.
John Clarke, a Navy`s Experimental Diving Unit tudományos vezetője szerint viszont az meg nem egyértelmű, hogy milyen mértékű előrelépésre számíthatunk elektronikus, illetve digitális reduktorok kifejlesztése esetén, amelyek képesek lennének a búvár légzésének elemzésére, illetve a szükségszerint gázelegy adagolására. Bruins szerint a gazdasági lehetőségek kihasználása érdekében folytatott harc egy évtizeden belül kitermeli az első elektronikus reduktorokat.

A közeljövőben azonban lehet hogy kisebb hangsúlyt kap az ember maga biztonságos víz alá juttatása és előtérbe kerül a merülés robotizálása. David Mindell az MTI`s Deep Water Archaeology Research Group vezetőjeként tíz éven belüli eredményeket jósol egy szabadon úszó robot kifejlesztésében, ami automatizált merülőtársként lenne segítségünkre mind levegő szállításban , mind a merülés filmszerű megörökítésében.

Kommunikáció

" A víz mindig is a csend világának számított emberi kommunikáció szempontjából"- mondja Sergio Gamberini az Ocean Reef Group-tól. Ezért napjaink felszerelésgyártói erősen dolgoznak azon, hogy valamiféle víz alatti beszélőrendszert mégis létrehozzanak. Az elsőként megjelent analóg eszközök több ezer dolláros áruk mellett igen erősen torzítanak illetve érzékenyek egyéb zavaró hanghatásokra. " Gondoljunk csak arra, hogy a Grand Canyon egyik oldalán állunk és a másikon álló társunkkal próbálunk beszélgetni." Jim Preisig, (Woods Hole Oceanographic Institution) szerint ahogy a viszhang eltorzítja és érthetetlenné teszi a hangunkat, úgy a víz alatt szintén valami hasonló történik ahogy a hang az aljzatról és az állandóan mozgásban lévo vízfelszínről visszaverődik.

Ahogy a földi digitális kommunikációs rendszerek a beszélő hangját `egy és nulla` elemekre bontva szállítja, majd hanggá visszaformálja a hallgató számára, úgy egy hasonló elven muködő, vezeték nélküli rendszer kellene hogy lehetővé tegye a búvárok, akár kilométeres távolságban történő kommunikálását. A hang `egy és nulla` jeleinek formájában jutna a másik búvár maszkjában lévő fogadó egységhez a vízen keresztül. Kiválogatva a viszhang illetve a háttér egyéb zajait, a fogadó egység dekódolná a jeleket majd visszaalakítaná elektronikus formába, így a búvár képes lenne tisztán hallani társa beszédét.
Tapasztalt búvárok átlagos anyagi lehetőségek mellett megfizethetetlenül drágának találnák az eszközt, "de azok, akik megengedhetik maguknak az efféle kiadásokat, ez egy alapveto lehetőség lesz a továbbiakban"- mondja Preisig.

De mi a helyzet a szárazföldi kapcsolattartással? A 21. század embere vezeték nélküli kommunikációs eszközzel a kezében jár-kel és Gamberini szerint ez alól a búvárok sem lesznek kivételek. Egy földi központ, egy személyes chipkártya és egy csuklóra erősíthető billentyuzet segítségével a búvár képes lesz hívást indítani és fogadni egyenes összeköttetésben a földi hálózattal.
(De miért is szeretném én ha a főnököm még a víz alatt is a nyakamra járna? Nem azért mentem le, mert fönt már kicsit sok volt?
De azért mindenképpen bámulatos lehet egyenesben hallgatni egy Manchester United - Real Madridot korall nézegetés közepette! Csiga.)

Ruházat

Mit hozhat vajon a jövő a nedvesruhák szempontjából? Meg talán ne dobjuk ki a jó öreg neoprém darabot. A Navy által kisérletezett "kétéltű bőr", ami egy vékony, rugalmas, pórusokon keresztül légáteresztő, membrán szerű anyag lenne, és a búvár testhőmérsékletéhez igazodva visszatartaná illetve kiengedné a hőt, egyenlőre nem több mint ötlet. Azonban lehetséges, hogy a jövoben alsóneműnknek köszönhetően leszünk még jobban szigetelve.

A tavalyi évben a Diving Unlimited International eladott 10 darab, száraz ruha alatt viselhető elektromos alsóneműt technikai búvároknak. A mellkasra helyezett komputer összeköttetésben a lábszárra, alkarra, derékra erősített érzékelőkkel, jelentést kap azok hőmérsékletéről. Amikor a búvár energiát használ, az érzékelők hidegen maradnak. "De amikor a búvár nem mozog, vagy a hőmérséklet esik, akkor bekapcsolódnak."-mondja Susan Long a DUI elnöke.

Jelenleg ez a prototípus túlságosan nagy kiterjedésű a szabadidős búvárkodás szempontjából, mivel csak maga a komputer két cigarettásdoboz méretét teszi ki. Hosszú távú elképzelések szerint azonban, amint ez, és egy bőséges kibocsájtású energiaforrás problémája megoldásra kerül , a "forró bugyi" fő eleme lesz a búvárruházatnak. (Az lesz ám a Kánaán!!!)

(Akkurátus Férfibúvárok!
A forró bugyi természetesen nem volt az eredeti szövegben, de nem tudtam kihagyni. Bocs.
Csiga)

Maszk

Ez lenne a kivétele annak a szabálynak, hogy ami kisebb az jobb. A látómező javításában a lekerekített formákkal, a nagyobb üvegfelülettel, tisztító szeleppel, stb. olyan messzire jutottak amennyire csak tudtak. De amíg a fénysugaraknak légtérbe kell érniük ahhoz hogy az emberi szem által feldolgozhatóvá váljanak, addig a maszk kisebbítése nem lehetséges. Valójában, ha majd a maszk magába foglalja a búvár kommunikációs eszközeit is, akkor az további térfogat növekedést fog eredményezni.
De ami igazán megdobogtatja a technika szerelmeseinek szivét, az egy fejre helyezhető kijelző, egy virtuális leolvasó, ami a maszk részeként megjeleníti a búvárkomputer valamennyi adatát.
Egy tavalyi közlemény szerint az első prototípus már megvalósításra került a Navy megbízásából, arról azonban egyenlőre nincs bővebb információ, hogy mikor jelenik meg vele a gyártócég a vásárlói piacon.

Navigáció

A természet bizonyos törvényei megváltoztathatatlanok. Amíg a GPS (Global Positioning System) nagyszerűen működik szárazföldi körülmények között, addig a sós víz akadályt jelent az elektromágneses sugarak átjutásában. Emiatt egy vízalatti prototípus elmélete az akusztikán kell hogy alapuljon.

Nem kizárt hogy az első, bárki számára elérhető akusztikus készülék megjelenésére csupán néhány évet kell várnunk. Az elmélet szerint a búvár biztonságosan mozoghatna egy meghatározott területen, ahol annak különböző pontjairól visszaverődő hangsugarak segítségével tudná magát lokalizálni. A jelenleg kifejlesztett változatok több ezer dollárra rúgnak, de Preisig szerint, ahogy 20 évvel ezelott az újkeletű GPS-ekrol senki nem feltételezte, hogy magánszemélyek számára is elérhetőek lesznek, úgy ez, a vízalatti navigációra is érvényes lesz.

Lebegés

Eliot Grigg, Petrenko munkatársa, a következőt kérdezte diákjaitól egy vizsga alkalmával: Mivel tudná a Navy hatékonyabb úszóvá tenni az embert, ha megpróbálná a halakhoz hasonló tulajdonságokkal felruházni? Válaszként többek közt az ember vízben való lebegőképességének fejlesztésében látták a diákok a megoldást. A halakkal ellentétben mi nem rendelkezünk úszóhólyaggal, ami az idegrendszer irányítása alatt a mélységhez alkalmazkodva változtatja a hólyag lég tartalmát. És valójában az emberi testben hely sem igen lenne egy úszóhólyag "elhelyezésére".
Amiben viszont gondolkodhatunk, az egy BC (buoyancy compenzator =jacket) ami automatikus szabályzással biztosítana a szabad lebegést. Egy automatikus jacket szenzorai ugyanúgy képesek lennének érzékelni a búvárra terhelődő nyomás változását, ahogy azt a robotpilóta teszi a repülőgép körüli légnyomás változásának észlelésével. A változás hatására a jacket növelné vagy csökkentené a levegő mennyiségét, ezáltal fenntartva a lebegés állapotát. Bárki aki tapasztalta már a jacket helytelen használatából fakadó ügyetlenkedést, le-föl ugrabugrálást, minden bizonnyal nagy megelégedettséggel fogadná az automatizált forma nyújtotta kényelmet.

Dekompresszió

A búvár végzetének, a dekompressziós betegségnek elkerülése érdekében a Nanotechnológia jöhet segítségünkre. Egy un. "univerzális szerelőmunkás" azaz egy robot, ami nem nagyobb egy DNA molekulánál, tudná befolyásolni atomok millióit, leszakítva őket a molekulaláncról, átalakítva ezáltal a molekulát magát. Grigg szerint ez 50 éven belül megvalósításra kerül. Ha ez megtörténik, akkor kerülünk csak igazán egy bátor új világba. Bill McKibben író eljátszik a gondolattal, hogy a jövőben egy Nanobot akár egy kupac füvet is átalakíthat marhahússá.

De mit is jelentene ez búvárkodás szempontjából? Az elmélet szerint egy arra kifejlesztett Nanobot semlegesíteni tudná a véráramban felhalmozódó nitrogént azáltal, hogy megkötné azt, megakadályozva ezzel a buborékosodását. Amint a nitrogén, mint veszélyforrás kérdésen kívül kerül, a dekompresszió törvényei többé nem szabnak határt mélységnek és időnek.

Búvárkomputerek

A napjainkban kapható búvárkomputerek nagy részét már sikerült karóra méretuvé zsugorítani a gyártócégeknek. Viszont a méret csökkentése fordított arányban áll a szerkentyűk kapacitásával. Gianni Garofalo (Mares), aki az elmúlt negyven évben végig aszisztálta a búvárkomputerek finomításának lépéseit, úgy látja, a jövőben kifejlesztésre kerülő modellek már nem csak a merülés körülményeiről szolgáltatnak majd információt, de képesek lesznek üzenetek fogadására, küldésére, fény és irány keresésre, az az kávéfőzésen kívül szinte mindenre. Eliot Grigg feltételezése szerint a jövő prototípusai közvetlen kapcsolatban állnak majd a merülés valamennyi eszközével, így ott lesznek a maszkban, a kesztyűkben, de még a palackban is.

Uszony

" A hasított uszonylapát (split fin) kifejlesztése volt az első igazi újítás az elmúlt 30 évben"- mondja Doug Toth az Atomic Aquatics-tól. (Hiába, mi magyarok mindenhol ott vagyunk, csak van, hogy lemarad az ékezet a hosszú ó-ról.) Ennek továbbfejlesztésében igen nehéz gondolkodni. Mert hogy: Úszólebeny? Nem túl hatékony, hacsak lábujjaink nem hosszabbodnak meg. Esetleg apró méretű, lábfejre erősíthető propellerek? A Mazin Submersible Technology által kifejlesztett lábra erősítheto "rakétái" ugyan már elérhetőek potom 3500 dollárért, de Garofalo szerint e témában valamiféle apró méretu, nagyteljesítményu erőforrás lenne az, ami további előrelépést jelenthetne, ami aztán nem szabna határt "vizes" álmainknak!

Közlekedés

Nem fejezhetnénk be a jövő felszerelésének gondolat körét anélkül, hogy ne hajtanánk fejet azon "nagy gondolkodók" elött, akik megpróbálnak valamiféle jövőképet elénk tárni a várható lehetőségekről. Az általuk felvázolt kép szerint az emberiség és a tenger egyre erősödő kapcsolata az irányba vezet, hogy még azok is, akik életükben nem viseltek búvárruhát, ugyanúgy betekintést nyerhetnek a Mélység csodáiba, mint ahogy azt napjainkban a búvárkodás szerelmesei teszik. Clive Clussler, 1951-ben elsőként palackkal merülő, tengeri kalandok bestseller irójaként ismert búvár elképzelése szerint, a fejlettség kora akkor jön majd el igazán, amikor kedvünk szerint beleugrunk vízalatti minijármuvunkbe, és akár 10 000 láb (kb 3300 m) mélységben teszünk egy kellemes kis óceáni kirándulást.

Mindezek megvalósítása érdekében nap mint nap születnek elméletek, kísérletek, tervek tengeralatti járművekről, a "Mélymerülő Repülő"-ről, ami sokkal inkább légijármű mint tengeralattjáró elve alapján funkcionálna. Graham Hawkes elképzelése szerint a víz alatti "repülőjáratok" feltalálása az első lépés lesz afelé a kor felé amikor búvárklubok, egyetemek de akár magánszemélyek is rendelkezni fognak saját "szárnyas járművekkel" amik bármikor szolgálatára állnak a kedves érdeklődőknek egy kellemes tengeri körutazás erejéig. " A jövőben már nem csak a búvároké lesz a lehetőség lemenni és élvezni a tenger szépségeit. Mindez megvalósítható lesz akár egy kényelmes karosszékben ülve is."

De a kérdést, hogy mindez csupán a Mélység elérhetőségét vagy sokkal inkább az Óceánok feldúlását jelentené, látnokok helyett jobb lesz szakemberre bízni...

A cikk fordítás a www.scubadiving.com oldalról, a forrás írásos engedélyével

Fordította: Csiga

{picture}

<<--- Vissza a tartalomhoz