A neve egyértelműen utal hogy honnan repül,
ez a Hong Kong-i légitársaság. Vicces csapat, de jók.
Cat - macska, hay - széna, pacific - csendes, vagy a Csendes Óceán.
Én sem választottam volna más nevet egy, az Indiai Óceán felett
röpködő társaságnak. Talán mondjuk az "Iceberg Flash"
lett volna még ennyire találó. Na de ne a neve alapján ítéljük meg
őket!
Csak érdekességképpen, egy kedves olvasó
elmagyarázta miért Cathay Pacific:
"A Cathay Pacific-nak semmi köze se a cat-hez, se a hay-hez.
A Cathay egyszerűen Kína neve "külföldiül", angolosított
írásmóddal." Köszönöm!
Amikor először repültem velük tuti jó volt.
Lehet hogy csak öregszem, és morózusabb vagyok, de most mintha nem
hozták volna a formájukat. Kezdődött a reptéren. Visszaküldtek mindenkit
akinek a kézicsomagja nehezebb volt 6 kilónál (igen ez a szabály,
de még soha nem volt problémám vele, egyébként is marha nehéz csomagokkal
utazom, fotóscuccokkal). Vissza sor végére. Láthatóan csak egyedül
én voltam ilyen birka, mert a kínai utasok mindent megpróbáltak
hogy ne álljanak sorba ismét, de nekik sem sikerült. (a kínaiak
egyébként is érdekes társulat. Mosolyogva, úgy tesznek mintha nem
értenék mit akarsz tőlük, de egyre csak a sor elejére mennek, és
furakodnak. Talán ezért jó üzletemberek, és Indonéziában ezért vernek
meg egy pár kínait Jakartában ha valami bajuk van.)
Fenn a gépen újabb csalódás. A tuti folyosó
melletti hely igazából csak egy székkel van arrébb (majdnem), szóval
az ablak és a folyosó ülés között középen kell utaznom 11 órát.
Hurrá.
A menü nagyon jól hangzik (itt legalább van menü). Mindenféle kimondhatatlan
fűszerekkel pácolt akármi előételnek (miért kell a francia nyelv
doktorának lenni ha enni akarok?), majd választani lehet a csirke,
sertés és a hal között. Francos szószok, szuper nevű édesség (annyira
nem volt rossz, de egy mignon jobb), és a végén kávé. Amire odaértek
hozzám (a gép felénél) a csirke kifogyott. De szemét vagyok, és
megkérdeztem hogy talán a másik soron talán akad. Nem, tuti hogy
nincs. Erőtlenül lemondtam a szemét stílusomról, és nem kérdeztem
meg hogy akkor minek a francos menü.
De a WC tiszta (még valami parfüm is van
kinn, meg egy krém), de amikor lehajoltam hogy az arcomat megmossam,
akkor a fenekem a falba, majd az orrom a tükörbe csapódott. Hiába,
nagy vagyok. Aki nem próbált még a fejét 45 fokban félrehajtva vizelni
egy turbulenciában rázkódó gépen, annak ajánlom az érzést. Tutira
megtöri a világutazó balinézeken nevelkedett kisámfázott öntudatát.
Egyébként is, a repülőgépek WC-i megérnének egy külön kalandregényt,
és aki megtervezte, azt bezárnám oda vagy két hétre (és ráznám a
budit veszettül). A csapból egyszerre csak 0.007ml víz folyik, és
nem tudom az arcom a csap felé helyezni. Ha ráülök az alkalmatosságra,
akkor 45 fokban dőlve (ne maradjak túl sokáig), és a szippanás felér
egy pszichológia teszttel. (Aki nem sírva jön ki annak kötélből
vannak az idegei). Amerikai orvosprofesszorok évek óta tanulmányozzák
a repülőgépen elhelyezett WC-k ikonjainak jelentését, de a marhák
még nem tudták még kitalálni. Én meg nem vagyok orvosprofesszor...
Az előző ülés rekeszében ajándék kis csomag
(el is hoztam hátha kellhet valahová). Kis nyakba akasztható zacsiban
fokrém, fogkefe, szemfedő (alváshoz, nem vészhelyzetre!), és egy
zokni. Szuper, mindenkire jó méret. A kínai gyerekek 14-es lábától
a himalájai jeti 77-eséig.
Az előző ülés hátoldalán képernyő, és mozifilmek
mennek. Mondjuk alig látni ha az előttem ülő ledönti az ülését teljesen,
mert ugye LCD, és csak adott szögben látszik. A fejhallgató nem
volt rossz, nem kellett a fülemet 45 percig masszírozni 15 perc
használat után hogy visszatérjen belé az élet (volt ilyen is!).
Játékok ingyen (naná majd fizetek a Picipuha Solitaire játékáért!).
Igaz, a kezelő nem kivehető, szóval hamar feladtam. A mellettem
levő veséje komolyan sérült minden kártya levételekor. És meg kellett
tanulnom jobb kézzel kezelni a bal oldalon levő gombokat, mert csak
így fértünk el. Hejjj, azok a folyosó ülések! Ott csak a sztyuvik
ütik el az ember lábát, fejét max 20 percenként bazi nagy alumínium
kocsikkal, de mit nem adnék érte!
Mindent összevetve a Cathay Pacific kedves
légitársaság. A kiszolgálás megfelelő (óránként szolgálták fel az
italokat hogy ki ne száradjak - bár sprórolva, mert nagy többségében
nem a drága narancslevet ajánlgatták, csak vizet). A kaja megfelelő,
és a pilóta sem a szokásos baromságokat mondta be, hanem az igazat.
Hogy sorban állunk, 10 perc múlva szállunk fel, leszállásnál meg
elmesélte hogy ki van előttünk és mögöttünk (úgysem tudjuk lecsekkolni).
Ja, és a sztyuvik is csinosak. De sokan voltunk mint a kínaiak...
