Na ezt a kifejezést kéne valahogy bevezetni a magyar köznyelvbe.
Le lehet fordítani (érték a pénzért), de ez így semmitmondó.
Pályázat indul, a nyertes pályamunkáját
leközlöm!
Nyakunkba zuhant a nagy büdös kapitalizmus,
és nem igazán tudunk még így több mint egy évtized távlatában
sem mit kezdeni. Először mindenről ami "nyugat"-on
készült azt hittük hogy szuper. Meg olyan vagány dolog volt
ismeretlen nevű, de piszokul csicsás csokit vagy élelmiszert
venni. Be is jött a sok értékes és finom élelmiszer oldalvizén
egy csomó szar. Mondjuk joghurtok, joghurtitalok, csokoládénak
álcázott nugátok, meg minden szar ami odakinn már nem kellett.
Szomorú élmény volt, amikor rájöttem,
hogy az amerikai autó igazából nem nagy truváj. Sőőőt.
Az egész gondolat akkor pattant ki
a fejemből, amikor Húsvét után vettem a "híres-hírhedt"
kötözött sonkából egy kis darabot. Hajtott a kíváncsiság,
hogy vajon milyenre lehet egy ilyen terméket a trappista
sajt feléért kihozni. Hááát, tényleg hús, jó vizes, még
íze is van, de köze sincs az igazi kötözött sonkához. És
az amberek boldogan veszik, sőőőt, ha valahol 6 forinttal
olcsóbb, képesek oda elmenni érte. Pedig a jelszó: Value
4 money!
A tudatos fogyasztói magatartás hiányzik a mai magyar vásárlókból.
Ez vonatkozik a magyar termékek kitüntetett figyelmére is
(Bár ez egy hosszabb gondolatsor, most nem vágok bele.
Talán csak annyit, hogy érhető módon a magyar termékek preferenciája
csak akkor várható el a vevőtől, ha árban nem komoly a különbség
a külföldihez képest).
Félreértés ne essék, nem azt gondolom, hogy ha ugyanolyan
minőségű árut látok, akkor én nem az olcsóbb helyen veszem
meg. Ez igaz mondjuk a memóriakártyára vagy az autógumira.
De botorság azt gondolni, hogy ugyanazt a minőséget kaphatom
meg fele pénzért. Utána meg lehet anyázni a boltban, hogy
ez milyen szar.
Egyszer apukám azt mondta: "Nem vagyunk olyan gazdagok,
hogy olcsót vásároljunk" Mostanában kezdem megérteni
milyen bölcsen gondolkodott. Egy olcsó póló vagy cipő nagy
öröm - amikor megvesszük, de bosszúság amikor lefoszlik
a gyerek lábáról két hét múlva, vagy az első mosás után
formáját veszti vagy megfesti a többi értékes ruhát.
Ráadásul ott van a mai napig elhanyagolt terület, a szolgáltatás
amit a termékkel együtt kapunk. Egy autónál nem csak a talicska
ára a döntő, hanem a fogasztása, szervízigénye, a szervíz
minősége, az értékvesztés (és ezt már a piac határozza meg),
későbbi eladhatósága, ezernyi dolog. Ezernyi dolog amit
a vételnél sokan képesek elfelejteni. Rövid ideig boldog
az, aki kizárólag az ár alapján vásárol. Itt kéne bevezetni
a "Value 4 money" magyar megfelelőjét.
Autószereléshez, hideg időben kinti munkához igenis tökéletes
egy meleg nadrág és mellény amit a kínai piacon vettem ötezerötszázért
(a kettő együtt). De nem is tudom visszavinni ha elszakad,
kilóg belőle a bélés egy hónap után. Ezért olcsó.
Sokszor látom, és nem értem a vásárlók arcán a földöntúli
boldogságot ha leértékelve sikerül venni valami olcsó dolgot.
Az okos vásárló nem abban különbözik az idiótától, hogy
olcsón vásárol. Abban különbözik, hogy vagy ugyanazt veszi
meg olcsóbban (élelmiszernél ez kétséges, hacsak nem fix
minőségű árut (márkanévvel bebiztosítva) vesz olcsóbban,
vagy éppen ugyanannyiért (vagy kicsit többért) vesz olyan
dolgot ami biztonságosabb, értékesebb, olcsóbb szervizelni,
értékállóbb, használható, akármi.
A nagy cégek szeretnék a vásárlókat magukhoz csábítani
az olcsóbb árakkal. Vajon hogyan tudják olcsóbban árulni
ugyanazt a terméket? Vagy olcsóbban szerzik be (ami természetes
nagyobb mennyiségnél), vagy a szolgáltatásokon spórolnak.
Mindkét megoldás megérdemel egy pár sort.
Amikor egy termék olcsóbb (mondjuk saját márkaneves), például
a TG, akkor a termelő saját márkája mellett gyárt a kereskedőnek
is. De ők sem buták. A díszes csomagolás és a marketing
hiánya sokszor nem adja ki azt a bevételkülönbséget amit
az olcsóbb ár okoz. Így az értékesebb alapanyagokon, technológián
kényszerülnek spórolni. Így egy szalámigyár olcsó szalámit
vagy egy tejfeldolgozó olcsóbb tejfölt ad el - de tessék
megfigyelni hogy a szavatosság lejárta napján megpenészedik
a tejföl (míg a másik nem), vagy a szalámi sem olyan ízletes
vagy tartós. Kivételek persze vannak, itt és most általánosságokról
beszélek. Kivétel például mindjuk az olyan élelmiszeripari
termékek, ahol csak a cimke változik, de ugyanarról a gyártósorról
ugyanaz a termék jön le. Meggyőződhettem arról, hogy a dobozos
kukorica például ugyanolyan finom saját márkásként, csak
trükkösen kell vásárolni. Mondjuk megnézni, hogy a konzervdoboz
tetején a szavatossági idő, gyártósor, kötegszám ilyenek
melyik márka termékén azonosak. Az is lehet hogy azonos
minőségű terméket rejt a jellegtelen cimke - csak sokkal
olcsóbban. Mert a technológiát drágább lenne változtatni
mint egyszerűen címkét cserélni. Szóval a nagy tételű beszerzéssel
lehet ugyanaz a termék olcsóbb az egyik helyen, de lehet
hogy az olcsóbb saját márka ugyanazt a tartalmat rejti.
Másik dolog a szolgáltatás. Vajon milyen szolgáltatás van
egy doboz tej árában? Háát, sok. Példéul az, hogy lehet-e
kulturáltan parkolni odakinn. Vagy a bevásárlókocsi használható-e.
Vagy mondjuk megtalálom-e az összes terméket egyszerre,
egy boltban, olyan kiszerelésben ahogyan szeretném. Vagy
hogy sorba kell-e állni a pénztárnál. Vagy hogy beengedik-e
a gyerekeket, és ha igen, nekik milyen figyelemelterelő
lehetőségek vannak (kormányos kocsi, kis bevásárlókocsi,
gyermekmegőrző, stb). Bizony, a franc egy azt a 200Ft-ot,
ha nem nyűglődik egy gyermek a másfél órás bevásárlás alatt,
vagy éppen nem másfél óra, ugyanis a sorbanállás 45 perce
helyett már a 45. perben kinn vagyunk a boltból. Hoppá.
Ugye?
Amikor hajlandóak vagyunk a belvárosban egy ezrest beletuszkolni
az automatába semmiért (pedig leparkolva a Hősök terén gyorsan
benn lehet lenni a belvárosban, nem komoly tortúra), akkor
képesek vagyunk 250 forintért egy órát sorban állni? Érdekes
hozzáállás. De ilyenek vagyunk.
Az elmúlt időszak történései bizonyítják hogy van helye
a tudatos vásárlásnak. Mert egy megromlott tejföl maximum
bosszússá tesz. De egy durván emelkedő kamatú kölcsön az
autóra, vagy lakásvásárlásnál a nagy pofáraesés az más.
Vagy a kifizetett négykerekű csoda a felét sem éri két év
múlva, ráadásul az olajcsere után a család nem eszik egy
hónapig, a téli gumit sem sikerült kispórolni a büdzséből,
így apa a balesete óta felkötött kézzel tömegközlekedik.
Erről beszélek. A lélek nyugalma - szerintem - többet ér
mint a megspórolt százforintok után az arcokra kiült kérészéletű
büszkeség.
Value 4 money. Egy érdekes gondolat. Nem olcsón,
hanem okosan vásárolni. Mennyi idő kell míg megtanuljuk?
.
Magyarország,
2005 április 4.
<<
vissza
