Nagy port vert fel a Vörösmarty téren történt események sorozata, furcsa helyzet, sokan hozzászóltak, az elektronikus sajtótól a nyomtatottig.
Részemről talán egy gondolat, és az a gondolatsor amit ez az esemény generált.
Olyan nehéz megérteni, hogy az ott összegyűltek a könnyű drogok fogyasztóit sújtó, Európában is ritka keménységu szabályozását akarták megváltoztatni, és nem a drogokat legalizálni? Vagyis ha valaki elszív egy cigit, azért ne kelljen börtönbe vonulnia. Mi van ha az ott ellentüntető csapatban valaki gyermeke a következő estén rápöffent, majd egy szemfüles rendőr lebuktatja? Menjen a börtönbe, tanulja meg az élet keserű oldalát, és onnantól állást csak segédmunkásként találva igazi bűnözővé váljon?

Hiába, az emberi butaság határtalan. De csak akkor, ha érted vagy értem tesznek. Az emberek okos döntéseket hoznak ha kis családjukról van szó, vagy közvetlen környezetükről. Csak nagyban nem megy a gondolkodás.

Azt látom, hogy kis hazánk egyre bonyolultabb világgá alakul. Ahol az értelmes gondolatok nem a segítő vitán vagy a normális ellenérvelésen buknak el, hanem a politika vagy a bürokrácia bonyolult és érthetetlen zegzugaiban. Általában azok nem hallgattatnak meg akik értenek egy adott területhez, mert aki hatalomra vagy pozícióra kerül, hirtelen szakemberré válik, mert ugye abban a helyzetben nem lehet valaki buta ugye?

Skizofrén világ - ez jut csak eszembe. Célt tévesztett jószándék, rosszul definiált feladatok, rosszul értelmezett felelősség.

Kezdjük a hatalom szakmai letéteményeseinél. Ők a miniszterek. Leteszik az esküt, majd békésen hazamennek este, és azon gondolkodnak, hogy kapott hatalmukkal hogyan tesznek majd jót mindannyiunknak. HIBA!
Hatalmuk a bizalmon alapul, és nem is hatalom. Nem vezetőink nagybecsű választottjaink (igaz, nem közvetlenül választjuk oket, de ilyen az alkotmányos rendünk), hanem szolgáink. A miniszter szó egyértelmű jelentése (és innen is jött a szó), magyarul szolgálót jelent. Íme az első nagy tévedés. Hibásan definiálják a helyzetüket, a tennivalójukat és a pozíciójukat. Tisztelet a kivételnek.
És ha a tájékozódási futó rossz felé indul el, onnantól mindegy milyen gyorsan fut...

Az adóbehajtás. HIBA! Az adó közmegegyezésen alapuló befizetés, amit azért teszünk, mert vannak dolgok amit egy kis közösségként nem tudnánk megvalósítani. Megválasztunk embereket, és rájuk bízzuk.
Innentől nem a százalék számít, hanem hogy minél több pénz legyen (a mindenki által elfogadott adózási szabályok szerint), arra, hogy életünk szebb legyen. A benzinben fizetünk az utak fenntartásáért. De fizetünk az utak használatáért is. Na, innentől már kicsit gázos, mert valahol hiba van a számításokban... De ez ennél hosszabb.
Szóval az adózás. Észre kéne venni, hogy vannak olyan adónemek és olyan terhek, melyek behajtása sokkal több pénzt emészt mint amennyit termel. Szükségünk van olyan, minket kisembereket sanyargató, és közben többe kerülő, vagyis újabb adók behajtásából fedezhető adókra? Szerintem nem.
De tipikus skizofrén állapot. Dilbert-i helyzet. A politikai szinten az az ukász, hogy ennyi pénz kell, mert ennyit fogunk költeni. HIBA! Mert annyit kell költeni amennyi befolyik, nem pedig fordított logoka alapján - mint egy családban. És egyre lejjebb kerülve ez a feladat specifikálódik, és igazából senkinek nincs lehetosége átlátni és rájönni mekkora hiba is ez. A pénz beszedve, mindenki örül, mert a beszedés költsége egy másik sorban figyel, és majd legfeljebb jövőre többet kérünk. Bürokrácia, okos emberek, jó döntések, végkifejlet marhaság.
Szidom itt a rendszert, közben már nagyobb, nemzetközi vállalatok is vétenek ilyen szituációkban, amikor okos döntések sora, a kezdő és a végpont között egy teljesen idióta megoldást (és közben veszteséget) eredményez. Sebaj, majd a könyvelők kimutatják nyereségnek! Haha. Ebben bukott már meg egy csomó cég az Újvilágban...

A történet szépsége - és megoldás - a dolgok egyszerűségében rejlik. Amikor egy autót toldozva, foldozva tartunk karban, az egyre több pénzt visz el, és beleviszi tulajdonosát egy ördögi körbe, melynek végén sokkal többe kerül majd mint egy tuti új autó.
Az egyszerűsített rendet még az egyszerű ember is megértené, behajtása kevesebb munkát, időt és pénzt igényelne, a kiskapuk is eltűnnének a dolog egyszerűsödésével. Mindenki jól járna. Ma egy újabb és újabb pótrendelettel és foltozással próbálják hivatalnokaink a kiskapukat és réseket tömögetni, szakszerűtlenül foltozva a rendszert. És egyre drágább és egyre kevésbé hatékony innentől. Megoldás? Lehetne. Ha egy oda nem illő (olvasd: nem politikus, hanem szakember) átnézné, és végletekig egyszerűsítené a dolgot, majd bevezetné. Talán egy értelmesebb rendszerben az emberek adózási kedve is más lenne. Mert tudjuk hogy szükség van rá, de az ösztönös ellenállás ott kezdődik, amikor látjuk hogy mások kibújhatnak alóla, értelmetlen sokszor, költséges.

De nem csak az adóhatóság, hanem a civil szervezetek vagy önkormányzatok is lehetnek skizofrén állapotban (vagy inkább csapdában) a döntéseiket illetően.
Lásd Főváros, és a közlekedés rendje, annak szabályozása. Nekem kicsit poroszos gondolat hogy azon törik a fejüket okosok, hogy miként lehetne az embereket leszoktatni az autó használatáról és a parkolásról. Szerintem nem kell minket büntetésekkel leszoktatni. Pozitívan ösztönözve kéne a tömegközlekedésre szoktatni. Ehhez azonban sok minden kell. Mondjuk megfelelő tömegközlekedés. A város egy részében európai szintű, de kifelé menve egyre szörnyűbb. Aki autózik az pedig kinn lakik (mármint sokan). Szóval kényelmes autóval vagy kényelmetlen tömegközlekedéssel? Naná hogy egyszerű a választás.

Itt van az internet kérdése. Egyértelmű, a felnőtt lakosság nagy része nem tudja mire való, hogyan használható, stb. A fiatalok egy része sajnos nem kap lehetőséget hozzáférésre. Az Uniós csatlakozásunk érdekes próbája lesz ennek a kérdésnek. Kemény nyomás lesz majd afelé, hogy a közösségi információk felkerüljenek, hogy a hivatali ügyintézést az interneten intézzük, stb, stb. De ilyen feltételekkel nem fog menni, sőőőőt.
Először is, a hozzáférés kiugróan drága. Politikai tényező (részben), mert hiszen a monopol helyzetben levő legnagyobb szolgáltató ebből szerez komoly profitot. De közben lenyirbálják az olyan kezdeményezéseket, amely az olcsóbb, egyszerűbb hozzáférés felé mutat. Mindenki sír, közben a telko-k kőkemény profitot nyomnak, de a jövőre nem gondolnak....
Itt viszont pont fordítva kéne működjön a dolog. A jövő tervezését nem lehet a profitéhes cégekre bízni, ahol a befektetők, tőzsde, tulajdonosok nyomása egyértelmű. Pénzt és most! Itt igenis a kormányzat felelőssége, hogy az emberek érdekeit akár a rövid távú profitérdekek ellenében is képviselje. Moderátori szerep kell, és egy ez olyan helyzet ahol használni kéne a kapott hatalmat. És itt mindenki azt mondja: nadehátkéremésakkoraversenymegatulajdonésakkormileszjajj?
HIBA! Ahol kéne beleszólni ott nem, de ahol nem kéne, ott igen????

Skizofrén...

A mi századunk az információ százada. Lesz még keményebb is, de már itt van. Amikor az információ lassan a képzettek és az eléréssel rendelkezők kiváltsága lesz. Így próbáljuk létrehozni a jóléti társadalom motorját, ami a középréteg, a polgárság? Nem fog menni. Leszakadó réteg és a kiváltságos. A polgárság létrehozása mint terv így nem működik...
Pedig a gazdaság motorja nem (vagy csak részben) a vállalkozó, vagy a közhivatalnok. A motor azok az emberek akiknek van pénze költeni, akik jól élnek ahhoz hogy a pénzüket ne tartsák vissza...
Ez a réteg kis hazánkban majdnem elenyésző. Miért? Mert az elmúlt tíz év, nem adott lehetőséget a kialakulására.

A politika rövidlátó. De ez benne van a pakliban. Négy év alatt kell egy élet munkáját összerakni. Így a fontos - de létfontosságú - rendszerek, döntések elmaradnak.
Pedig egy ország jövője nem a mi kezünkben van. Hanem a gyermekeink kezében. És ha az oktatás (mivel hosszútávú befektetés), nem kap elég figyelmet, a saját jövőnket veszíthetjük - pedig a megoldás a kezünkben van!
Ugyanez a helyzet az egészségüggyel. Pazarló és szegény egyben.
"Senki nem mer hozzányúlni, majd a következő gárda oldja meg négy év alatt, nekünk már eltelt kettő, a maradék időben kampányolni is kéne egy kicsit". Az egészségügyben is csak a szigorításokat tudják okos emberek elképzelni. Mert akkor kevesebbet költünk majd - mondják. HIBA!
Ha nem az ellátás lenne a cél, hanem a megelőzés, akkor rengeteg pénz megmaradna. De ehhez egyszer valakinek áldozni kell valamit. És négy év az pontosan egy. Első évben kitaláljuk hogy az előző kormány milyen kuplerájt hagyott ránk, majd egy év meló, két év kampány (és kupleráj hagyása :-)
A megelőzésre költött pénz egyértelműen a legjobb befektetés. Tipikus példa a fogászati ellátás. Mivel nagyon sok további (és drága) probléma oka lehet a rossz fog, ezért egyes országokban a TB fizeti, mert kiszámolták, megéri azt kezelni előbb, hiszen egy csomó költség megspórolható ha azt veszik előre. Nálunk egyre drágább. Rövid távon a kiadások visszafogása, hosszú távon komoly pazarlás, mert többe kerül a rossz fogak által okozott egyéb betegségek kezelése.

A megoldás?

Talán van. Olyan választásokra várok, amikor a kampány nem olyan lesz hogy
"Azért válassz engem, mert a többiek mind szarabb alternatívák!"

hanem

"Válassz engem, mert megoldom a következő problémákat!"

Na jó, nem fog menni. Tudom. A világ már csak ilyen.

Skizofrén.

Magyarország, 2003 május 17.

<< vissza