Nyár, meleg van, a legjobb ami történhet a búvárral ha
tenger felé autózik. Megtettem én is. Sokadjára, lassan
15 éve járom a horvát tengerpartot. De úgy érzem a helyet
elérte a végzete - túl jól megy...
Az első sokk akkor ért amikor tankolni kiálltam. 8.63 kuna
a 95-ös, vagyis durván 350 Ft egy liter benzinért... Jujj,
és még mi szívjuk a fogunkat hogy drága a benya...
Sajnos ez csak a bemelegítő foglalkozás volt. A java csak
ekkor kezdődött.
Búvárbázis valahol az észak-adriai régióban. Pontosan olyan
mint 10 éve amikor először merültem velük. Azóta sem sikerült
a tusolóban egy nyomorult fogast feltenni, hogy ne fel lehessen
akasztani a törülközőt. Akkoriban a hajóról lejöttünk, és
volt víz ahol a cuccokat elmoshattuk. Most erre sem pazarolták
a drága időt. Viszont az árakkal sokat dolgozhattak, mert
egy-két roncs a ki nem írt felárral együtt lassan annyiba
kerül mint ha megvettük volna az egészet tokkal vonóval.
A hajó 12 főre levizsgáztatva, de rajtunk tesztelték a
kapacitás határait, valamint a parti őrség szemfülességét.
Huszan is felfértünk, mégsem dobtuk a kapitányt a vízbe.
Igaz, az öltözködés egyértelmű kihívás, hiszen nincs elég
hely az egymásra dobált felszerelések között. Aki utoljára
indul az kényelmesen öltözik, viszont a roncson semmit nem
lát, addigra a többiek felkavarják a vizet.
De a magyar búvár nem olyan hogy hagyja magát! Akkor is
jó nyaralásunk lesz, ha már ide jöttünk! A kapitány beszól,
pedig beszólni itt nekünk kéne. Horvát nemzetiségű búvárpalánta
meg is teszi, délután kifejti hogy mennyire szégyelli magát
hogy honfitársai ilyenek.
Az esti program közös vacsi. Az étteremek fullosan járnak,
várnunk kell. A kaja aranyárban, de legalább jó.
Másnap ugyanoda próbáltunk elhelyezkedni. Hiába. Kivártuk
az öt percet, majd visszatértünk. Újabb öt percet kértek,
de a kinézett asztalnál már mások ültek... Nem baj, elmentünk
egy eldugott kis étterembe, ahol valószínűleg a városka
legjobb pizzáját lehet elfogyasztani az utcán. Szuper kaja,
szuper társaság, szuper este. Csak nem olyan rossz ez a
hely!
Hááát, a bázis megpróbálja magát alulmúlni, megtesznek
akármit hogy a sokszoros ár és a szolgáltatás minőségének
szorzata állandó maradjon. Na pá, erről ennyit.
Egy éjjelt ráhúzunk, mert az nem járja hogy négy nap az
Adrián három számjegyű összegből kijöjjön (euróban :-( ).
Kisváros, utazási iroda. Amikor meghallják hogy egy éjszaka
kéne csak, hirtelen elfogy a szoba, nincs itt aki intézi,
de még a mosoly is hiánycikk. A szomszédban nem, ott vesszük
ki a szobát.
A parkolás óránként 5 kuna. 4 óra felett egy napnak számít,
30 Kn. Délután hat órától másnap tízig az pontosan kettő
nap. Mert csak.
Másnap 45 perces barlanglátogatásért 41 forintot kérnek
per perc. Per fő.
Hazafelé tengerparton étterem. Csodás kilátás, egy kis
zuhé érkezik, melyre az automata esőérzékelővel ellátott
ernyő szépen becsukódik, a vendégek pedig mentik a bőrüket.
A pincérek pedig az abroszokat. Nem a hatezer forintos rákot
amit megrendelt a vendég, hanem a párnákat és abroszokat.
A saláta már oda sem ért. De legalább kiszámlázzák.
Hazafelé autópályán morfondír, kicsit durcás hangulat,
fejszámolás. Horvátország 4 napra annyiba kerül mint egy
hét Egyiptomban. Igaz Egyiptomban van élet a víz alatt.
Magyarország,
2006 július 12.
<<
vissza
