Valaha szerettem a reklámokat. Úgy tűnik ez lassan vesszőparipám
lesz.
De mostanában valahogy egyre intoleránsabb leszek az idióta
reklámokkal szemben (vagy azokkal szemben akik idiótáknak
néznek minket).
Egy új trend kezd el kialakulni. Egy olyan, ami nem tetszik.
A kulcsmondat: Nem adom!
Reklámok, amikben a motívum a következő:
Ez a termék annyira jó, hogy érte érdemes verekedni, csalni,
hazudni, lopni, vagy éppen önző módon magamnak megtartani.
Reklámtörvénybe ütköző cselekedet negatív viselkedésformát
mutatni, és mégis, ezek a reklámok szó (és kritika) nélkül
maradnak.
A gyerektől az apa kér eg falatot, és nem kap. Érdemes
innentől a nyugdíjbiztosításra gondolni.
A pap olyan szemét, hogy megeszi a csokit, és hazudik a
nőnek akitől kapott egy szeletet (szegényke telefonált közben).
Ez az én mobilom, mondja nő, és csúnyán pofánvágja a mellette
álló manust.
A sör annyira jó, hogy verekednek érte, vagy éppen a bombázó
is csak akkor kap belőle amikor főhősünk látja hogy újabb
szállítmány érkezett. De a randin kicserélni a poharat is
poitív cselekedet (mert a másikban több sör van).
- Apu lement a boltba - hazudja a családfő a telefonba
gyermeke mellett ülve, mert ugye a munkánál sokkal jobb
ha joghurtot eszünk.
Hová lettek ez elgondolkoztató vagy éppen humoros reklámok???
Miért kell idiótáknak nézni minket? A magyar szakemberek
jók, ügyesek és kreatívak. Szóval rájuk kéne bízni, megcsinálják,
erre ígéretet is tehetek, dolgoztam a szakmában. De valahogyan
mégis lenéznek minket, mert ezek az ötletek mennek át és
a tévén keresztül az otthonunkba. Gyermekeink pedig ezt
tanulják. Mert van ami annyira jó hogy nem osztjuk meg egymással,
hazudni és csalni is érdemes érte.
Szomorú. De nem csak az hogy ez folyik a médiából. Hanem
az, hogy bennük sincs annyi jóízlés, vagy éppen akarat,
hogy az ilyen ormótlan gondolatok ellen egyszerűen a NEM
VÁSÁROLOK BELŐLE cselekedettel tiltakozzunk. Szomorú.
