A vendégek már csak ilyenek (gyakorlati lélektan haladóknak)

Az ember bámit is csinál, vannak vevők és eladók. Minden üzletben, az élet minden pillanatában. Amikor telefonálunk, vagy éppen amikor egy hamburgert veszünk.

És valami miatt mindenki hajlamos elfelejteni a másik oldalt egy pillanat alatt. Vagyis amikor eladóból vevővé válunk, abban a pillanatban egy másik ember áll ott. Elfelejtve minden rosszat ami akkor ért bennünket amikor eladóként léptünk fel, és vevőként a világ más. Hiszen az én pénzem nem? - gondoljuk mindannyian.

Vannak szerencsés cégek, akik csak hetente látják az ügyfelet, de vannak üzletek (mondjuk a vendéglátás, utaztatás), ami napi sok ezer apró kis ügyletből áll, és az eladó (vagy aki kiszolgál) megpróbál helytállni. De nincs 100%-os ügylet... Mindenki hibázik, néha úgy, hogy észre sem veszi.

De az utazó egy másik állatfajta (magamat is beleértve). Íme egy pár történet a "másik oldalról":

Ma este egy panaszt hallottam. Történetesen esett az eső, és a teraszon az asztalok nem használhatóak ilyenkor. Tele vagyunk, ezért a védett helyen levő 6 asztal 30 férőhelye nem elég 18 embernek. Vagyis 18-nak éppen igen, csak többnek nem. Egy búvárbázison, ahol az emberek bíznak nap mint nap a másikban, együtt merülnek, együtt isznak a bárban, de a vacsorát nem hajlandók együtt elkölteni. Hibás vagyok mert rám is éppen este 8 óra tájban jött rám hogy éhes vagyok. A panasz: A menedzser éppen akkor eszik amikor az étterem tele van! Bezzeg ha tudtam (vagy láttam) volna, meginvitálom a vendéget az asztalomhoz (és bántás nélkül, a hangulat olyan, hogy bármikor, bárkit szívesen látok az asztalnál, legalább beszélgetek velük egy kicsit. Na erre tessék csomót kötni!

A másik panasz: Az osztrák vendégek mindig ahhoz az asztalhoz ülnek, és nekem soha nem jut a legjobb hely mint nekik
Erre mit lehet mondani? Aki kapja marja! Egy étterem már csak ilyen. De foglalni is lehet, nem harapunk, csak tessék megmondani!

Vagy a másik: A másik vendég mindig lefoglalja a napágyat! Puff. Van egy csomó napágyunk, de 36 nem fér ki arra a területre ahol napozni lehet. Ezért a német vendég cselesen felkel reggel 5-kor, és kiteszi a törülközőjét az ágyra, inenntől a saját tulajdonának titulálva a széket. Majd felébred 7-kor, elmegy reggelizni, majd 8-kor irány a tenger! 9-re visszaér, letusol,és kifekszik 10 percre. Utána végigsétál a falun, majd 11-kor ismét merül egyet. 12:30, visszaért, ebéd. Egy kis kávézás és a tenger nézegetése következik, majd 10 perc nyugágyhasználat. 14:00 harmadik merülés. 15:00 visszaér, tusolás, majd kifekszik a napra újabb 10 percre, de a napocska már gyengén süt, és egy sör inkább fekszik.

Mindezt végignézi az a vendég aki nem merül, és tényleg szeretne egy kicsit ejtőzni a napon. Noszan, amikor hősünk merül, ő igenis leteszi a törülközőt a földre, és kényelmesen napozik egy pár órát. Merülésből visszaérő vendégünk meglepetten, és gyermeki haraggal veszi tudomásul (az az enyém!), hogy megfosztották "tulajdonától". Nosza, irány a menedzser és panasz indul. Ha panasza nincs orvosolva (naná, majd a rossz oldalról fogom meg a dolgot, hiszen nem neki van igaza, de ezt egyenesen nem mondhatom neki), akkor ír az internetre, elmeséli a barátoknak és benyújt egy kérelmet az utazási irodánál, hogy fizessék vissza az út árát, mert szar volt az egész...

Egy másik tipikus panasz, hogy a szobákban az üvegfal túl tiszta. És a kedves vendég (aki hiúsági okok miatt nem hajlandó feltenni a szemüvegét) vakegér módjára rendszeresen belegyalogol. Nagy durr, duzzadt orr. Igaz, van függöny, de azt szépen félrehajtja, mert akkor nem lát. De ha függöny nincs, akkor nem az ajtón szeretne távozni, hanem a szép tiszta üvegen keresztül. Mit csináljak? Mindegy, de oldjam meg a helyzetet anélkül hogy elvenném a kilátást! OK, nem mossuk az üveget innentől :-)

Ennél már csak az az érdekesebb amikor a panasz tárgya a természet. Vagyis: áramlás volt a víz alatt, szar az egész. Hát igen. A természet nem hallgat ránk, pedig kértük....

A legjobbak egyike: nincs homokos tengerpart!
Tényleg nincs. Ha lenne, nem lenne búvárkodás, mert a sziklás részek élővilága a szebb, homokos öbölben semmi érdekes nincs. Ők ugyan merülni jöttek, de nekik kell a homokos tengerpart! Igenis, már hozzákezdtünk. Naponta leviszünk a partról 10.000 követ, innen már puszta 8.700 év kell hogy befejezzük. Megvárja, vagy vissza tetszik jönni?

Vagy: Hangosak a gekkók éjjel. Igen, néha azok. A trópusok már csak ilyenek. Igazi pszichológusi feladat úgy megmenteni a helyzetet hogy ne sértsem meg a kedves vendéget, de azért megértessem vele hogy tőlünk független a történet. Mert a gekkók hangoskodnak.

Vannak ingyenes szolgáltatásaink. Mondjuk adott csomagban benne van a repülőtéri transzport. Mi van ha nem kérjük - kérdezik. Visszakapom az árát? Igen, mind az összes 0 dollárt készpénzben....

Hangos a kompresszor. Nos igen, hangos. Egy búvárbázis életének elengedhetetlen mellékterméke az, hogy a palackokat fel kell tölteni. Van ugye az olcsó verzió, amikor adunk egy garantáltan csendes biciklipumpát, és ameddig azzal megy, tessék merülni. De amíg nincs jobb megoldás, a palackokat tölteni kell. És hiába elektromos a kompresszor, azért 200 bar nyomást kíséri egy kis zaj. De szigorúan csak reggel 9 után, és soha nem este 9 után. Kíváncsi vagyok mit mondanak a horvátországi német bázison a vendégnek ha kifogásolja a zajt amit igazából érte követnek el. Valószínűleg nagyon karcos hangon, de elküldik a jó %=3**** )-jába.

Mindezt ajánlom azoknak akik tervezik hogy ilyen szakmában szeretnének dolgozni, és azoknak akik nap mint nap átélnek hasonló inzultusokat.

Erre mondta az egyik vendégünk aki szintén a vendéglátásban dolgozik: Az emberek nem boldogok ha minden rendben van. Teljessé az teszi az utat, ha egy kicsit panaszkodhatnak miatta. Hát igen. Ilyenek vagyunk mi, emberek. Különbözőek és mégis egyformák...Gyarlóak.

 

Bali, 2002 december 28.

<< vissza