Érdekes optikai jelenség. Sötétben az ember ugyanúgy lát
mindent, csak a kép felbontása sokkal gyengébb. Mint a fotózásban.
Úgy látszik az ember a WC-n nem csak újságot olvas, hanem
filozófiai hangulatba is kerül.Hajnal 4:45 van, mindenki
alszik, csak én parkolok azon a helyen ahová a király is
gyalog jár.
Úgy
tűnik nem került el a végzet, beleestem egy rendes hasmenésbe
én is. Érdekes, és egyben keserves élmény, amikor az ember
emésztőrendszere egyszer csak úgy dönt, hogy nem hajlandó
órákig dolgozni a bevett ételen, hanem rajtaütésszerűen
meg akar szabadulni tőle órákon belül. De a szemét dolog,
hogy a testem ezt nem jelzi előre percekkel, hanem csak
másodpercekkel. Vagyis a legszebb álmom és a sötétben üldögélés
között nem telt el 10 másodperc sem. Még szerencse hogy
előrelátóan a fürdőszoba ajtaját nem zártam be, mert ezzel
is értékes másodperceket veszíthetem volna.
A másik érdekes történet a személyes értékrend abszulút
borulása rövid időn belül. Talán van valami abban az "értékek
piramisa" dologban. Ha baj van a testi szinten, akkor
kit érdekel az önmegvalósítás és a többi?
Tudom, sokaknak nem kedvenc témája ez, és prűd társadalmunk
nem igazán tolerálja ha ilyen dolgokról beszélünk. De ez
itt az én weboldalam, és egyszer úgy döntöttem leírom a
gondolataimat, miért ne? Lehet panaszt tenni az ORTT-nél,
úgyis kedvenc témájuk az internet ( Rádió és Televízió Testület
- ez olyan mint egy szocialista országban élni kommunista
diktatúra alatt, de mi már megszoktuk az ilyeneket nem?)
Minden utazó búvárral előfordul néha-néha hogy hasmenést
kap. Aki járt már Egyiptomban, tudja miről beszélek. A dolog
onnantól kínos hogy amásodperc töredéke alatt kell döntést
hozni: Melyik irányban dőljek előre? A csészének háttal
vagy szemben? Mert mindkettőt nem lehet egyszerre. És az
inger ott van - a fene egye meg - mindkét irányban...
Feltehetően a fertőzés forrása az esős évszak. Amikor komoly
mennyiségű szenny kerül a tengerbe, és mi búvárok ott vagyunk
nap mint nap...
Remény azért van, az antibiotikum lassan, de remélhetőleg
biztosan csökkenti a WC-n töltött órák számát, és az egészből
egyszer majd csak ez az iromány marad. (Valamint annak a
pár kilónak emléke, ami leugrott rólam ezalatt).
Bali,
2003 Január 04.
<<
vissza
